A tervezettnél hosszabbra, kilencvennyolc percre nyúlt az első vita (helyi idő szerint) péntek késő este John McCain és Barack Obama között. A Mississippi állambeli Oxfordban, a helyi egyetemen a republikánus és a demokrata jelölt eredetileg csak külpolitikáról és nemzetbiztonsági kérdésekről ütköztette volna nézeteit Jim Lehrer, a közszolgálati PBS sztárműsorvezetője moderálása mellett, de az Amerikát most leginkább foglalkoztató pénzügyi válság megkerülhetetlen témának bizonyult. Annál is inkább, mert a Kongresszus a hétvégébe nyúlóan folyamatosan dolgozik tovább a benyújtott 700 milliárd dolláros mentőcsomag elfogadásán. McCain, aki előzőleg a vita lefújását is kezdeményezte, péntek reggelre beérte annyival, hogy annak végeztével visszatér Washingtonba.

A republikánus a Wall Street "mohóságát, túlzását, korrupcióját" kárhoztatta a kialakult helyzetért - visszhangozva ezzel saját korábbi szavait. (A vita során végig jellemző maradt, hogy a felek már régről, interjúkból, kampánybeszédekből, kongresszusi felszólalásokból ismert paneleiket forgatták vissza. - Évi 700 milliárdot küldünk olyan országoknak, amelyek nem szeretnek bennünket, és ezen pénz egy része terroristaszervezetek kezébe jut - mondta fel McCain szinte szó szerint egy hetekkel ezelőtti interjúból való válaszát.) Obama is megismételte, "ez a legnagyobb pénzügyi krízis a nagy gazdasági világválság óta." Mindketten igyekeztek közelíteni a tévé előtt ülő tízmilliókhoz, a Wall Street helyett a "Main Streethez", a főutcához, azaz az átlagemberhez. (McCain: "az amerikai munkás a legtermékenyebb"; Obama: "a középosztályon kell lemérni, hogy megy a gazdaság.")

Obama vissza-visszatérően utalt rá, hogy McCaint, "aki 90 százalékban szavazatával támogatta George W. Busht", a népszerűtlen elnök utódjának tartja. (Egy korábbi hasonlattal: "a fénymásolható változásnak".) Egyszer sikerült kiugratnia a nyulat a bokorból: McCain részletekbe menően elhatárolta magát a Fehér Ház lakójától. Sorolta, hogy az éghajlatváltozástól kezdve az iraki háborún át a kínzás tilalmáig hány kérdésben helyezkedett más álláspontra Bushhoz képest, aki egyébként a hó eleji republikánus konvenció csak videóüzeneten megjelenő fantomja volt, McCain ki sem mondta beszédében a nevét. "John, az ön elnöke volt az, aki ...." - tolta közelebb Bush-hoz vitapartnerét Obama.

A 72 éves, ellenfelénél negyedszázaddal idősebb republikánus fő fegyverként pedig azt vetette be, hogy "sok éve veszek részt ezekben a dolgokban"; járt Irakban, Afganisztánban, a Kaukázusban, míg Obama "csak beszél ezekről". (És nem egyszer utalt arra, hogy nem feledkezett meg a háborús veteránokról, emlékeztetett vietnami hadifogságára is.) - Az (iraki) háborút csúnyán elszúrták - ismerte el passzív igei szerkezetben Arizona szenátora, de kitartott a tavalyi csapaterősítés látható pozitív hatása, és amellett, hogy Amerika győztesként fog kivonulni. (Ellenzi viszont a kivonulási határidő meghatározását.) A katonai tapasztalattal nem rendelkező Obama, akinek a közvélemény-kutatások szerint potenciális főparancsnokként rosszabb a megítélése, nem akart puhánynak mutatkozni. Mint mondta, nem szabad habozni, ha az amerikai nép védelme érdekében katonai erő alkalmazásáról van szó, de ezzel "bölcsen" szabad csak élni. Különben is, szerinte az USA-ra a fő veszély nem Irakból leselkedett, ahol még tömegpusztító fegyverek sem voltak, hanem továbbra is az al-Kaida, az Afganisztánban, Pakisztánban újratermelődő terrorizmus, a "bőröndös robbantó" az első számú fenyegetettség. Utóbbi ország kapcsán furcsamód éppen az illinoisi szenátor állt a Fehér Ház mellé, és McCain ellenezte, hogy az USA önhatalmúan takarítson az országban.

Külön polémia bontakozott ki Iránról. McCain szerint nemcsak naiv, de veszélyes is, hogy Obama, "mint mondta", Hugo Chávez venezuelai államfő és Raúl Castro kubai vezető mellett kész lenne "feltételek nélkül" leülni Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnökkel a tárgyalóasztalhoz. De nyelve beletört az egyébként az ENSZ közgyűlésére New York-ba érkezett politikus nevébe, és a szó felénél is megrettent, hogy most akkor "elnöknek" nevezi az Izraelt "bűzlő testnek" nevező Ahmedinezsádot. "Eln..." - harapta el a szót. - Irán létveszélyt jelent Izrael és a térség számára. Nem engedhetünk meg még egy holokausztot - szögezte le McCain. Obama szerint nem kell "teára meghívni" az Amerikát egyébként a csütörtökön a The New York Times-nak nyilatkozva is ostorozó elnököt, "aki nem is a legfontosabb ember abban az országban." Elmondta: "kemény, közvetlen diplomáciára van szükség", emlékeztetett, hogy egy minapi vitán az USA öt volt (demokrata és republikánus) külügyminisztere is ezt szorgalmazta. Teheránt az iraki háború erősítette meg ennyire, hogy eljutott 4000 urándúsító centrifugáig is, magyarázta. Az orosz-grúz háború kapcsán Obama felzárkózni látszott McCain ismert kemény, Moszkvát elítélő álláspontjához, amikor "feltámadó és nagyon agresszív Oroszországot" említett.

Általában az elnökviták közül az első a legnézettebb - a rekordot, 80,6 millió nézővel az 1980-as összecsapás tartja Jimmy Carter elnök és kihívója, Ronald Reagan között. Sokszor a kampány további menetét is meghatározza. Kommunikációs szakemberek felhívják a figyelmet, hogy a vita és az új közvélemény-kutatási eredmények nyomán előálló helyzet kezelése legalább olyan fontos, mint maga a vita. Az első értékelések szerint sem McCain, sem Obama nem vétett alapvető, sorsdöntőnek bizonyulható hibát. Korábbról emlékezetes példák ilyesmire Richard Nixon borotválatlansága, Al Gore hallható sóhajtásai, az idősebb George Bush óranézetegése. Az oxfordi pódiumot és a kamerákat előző nap úgy állították be a pénteki résztvevőkkel azonos magasságú "dublőrök" segítségével, hogy ne domborítsák ki: McCain fél fejjel alacsonyabb. A republikánus jelölt igyekezett tartózkodni jó vitastílusának túljátszásától, a rá jellemző nyers, lakógyűlésre való poénoktól. Obama próbált nem "locsogni", hanem lényegretörően válaszolni, de többször dadogott. McCain kora, ami a demokratáknak eddig is támadási felületet kínált, nem domborodott ki túlságosan, mivel a vitavezető Jim Lehrer nemcsak két évvel idősebb nála, hanem sokkal gyűröttebbnek látszott.

Óriási a várakozás a jövő csütörtöki alelnökjelölti vita előtt is. Ennek oka az egy hónapja az országos politikában üstökösként feltűnő alaszkai kormányzó, Sarah Palin viszonylagos ismeretlensége és ellentmondásos megítélése. A 44 éves, ötgyermekes asszony ellenfele Joe Biden, a veterán demokrata szenátor, a külügyi bizottság elnöke lesz. McCain most egyszer, bár név nélkül utalt a vitában Palinre, mégpedig "maverick"-ként. Ez az amerikai szóhasználatban nemcsak a saját, a pártvonalat nem hűen követő véleményt formáló politikust jelent, hanem olyan marhát is, amelyre a tulajdonos nem sütötte rá a bélyeget.

Washington