A tettesek egyre arcátlanabb módon hivatkoznak az alkotmányra, az ártatlanság vélelmére és az adatvédelemre, és el is érik céljukat: miután mára az összes eljárást megszüntették az említettek ellen, most a személyiségi jogokra hivatkozva teszik lehetetlenné, hogy bárki néven nevezze őket.

A bírák zöme helyt is ad panaszaiknak. Ez azt jelenti, hogy Németországban egyre nehezebb, kockázatosabb és drágább a Stasi-múltról beszélni (hiszen egy-egy per költségei több ezer euróra rúghatnak). A tettesek konkrét megnevezésétől ma már a média, a könyvkiadók és a magánszemélyek egyaránt visszariadnak.

Így napjainkban csak a legáltalánosabb kifejezésekkel lehet megjelölni az egykori elkövetőket, mint pl. „Stasi-ügyekbe keveredett", „jó kapcsolatban volt a Stasival" stb. Aki ennél többet mond, könnyen személyiségi jogi vagy kártérítési perekkel találhatja szemben magát. Következmény: a régi sebek még jobban fájnak, a múlt személyes feldolgozása egyre lehetetlenebb, és ahogy a korábbi polgárjogi mozgalmak egyik jelszava mondta: „a szabadság centiméterenként hal meg".

A német napilap szerint ez a jogszolgáltatási gyakorlat főleg Hamburgban és Berlinben akadályozza meg az NDK-diktatúrával való szembenézést. Az adatvédelem ma már tettesvédelem, az önmérséklet pedig öncenzúra - zárja cikkét a német napilap.

(A Die Welt cikkét a Globusz.net ismertette)

Gyengélkedő szoba a volt Stasi börtönében a berlini Hohenschoenhausen kerületben