Több mint négy évtizedes uralma példátlan még a gerontokráciától, azaz az idős (értsd: tapasztalt, harcedzett, bizonyított) politikusok uralmától a legkevésbé sem mentes arab világon belül is. Az 1969-es hatalomátvételt követő 42 esztendővel Kadhafi a kubai Fidel Castro (52 év), a kínai Csang Kaj-sek (46 év), illetve Kim Ir Szen egykori észak-koreai diktátor (45 év) után a világ negyedik leghosszabban regnáló vezetője lett – nem számítva persze a monarchiák első embereit. Ennek fényében különösen banális, ahogyan a csütörtöki hírek szerint elérte végzete a líbiai vezért.

Ugyanakkor nem is megy ritkaságszámba (mint ahogy nem is a legcsúfosabb) Kadhafi – büszke arab vezetőhöz képest persze méltatlannak tekinthető – sorsa. Bagdad egykori teljhatalmú urát, a magát az iraki háború előtt alaposan eltaktikázó Szaddam Husszeint 2003 decemberében egy gödörből húzták elő az amerikaiak a Vörös hajnal hadművelet részeként. (Nem meglepő módon és Kadhafihoz hasonlóan, a szülőhelye közelében, ahová még vissza tudott vonulni.) 2006 utolsó előtti napján aztán - akasztással - ki is végezték Szaddamot, miután iraki bíróság marasztalta el síiták több évtizeddel korábbi meggyilkolásában.

Ehhez, mármint a halálos ítélethez a legközelebb esetleg Hoszni Mubarak állhat az arab világ nemrég még teljhatalmú urai közül. Az Egyiptomot harminc éven át, 1981 és 2011 között irányító elnököt az „arab tavasz” rendszerváltó fejleményei után, idén májusban állították bíróság elé, ahol a többi közt azzal vádolják: felelős a kairói békés tüntetők előre kitervelt meggyilkolásáért. A súlyosan beteg, 83 éves politikusról a legutóbbi időkig aligha mondta volna meg a legtapasztaltabb országelemző is, hogy egyszer a vádlottakat elkülönítő tárgyalótermi vasketrec rácsai mögül fog integetni a bíró szavára.

Időben - igaz, szinte az utolsó pillanatban - értette meg ellenben az idők szavát Zin el-Ábidin Ben Ali, a legfelvilágosultabbnak nevezhető arab diktatúra, Tunézia ura (1987-2011.) A 75 éves politikus januárban a szaúd-arábiai Dzsiddába menekült, miután feloszlatta a kormányt. Ám a pert a szintén betegeskedő, 75 esztendős politikus sem úszta meg. Távollétében korrupciós vádakkal 35 évi börtönre és 91 millió dinár (14 milliárd forint) pénzbüntetésre ítélték; ennek végrehajtását hátráltatja, hogy Rijád nem tett eleget Tunisz kiadatási kérelmének.

Bizonytalan a sorsa Ali Abdullah Szaleh marsallnak, aki 1978 óta irányítja Jement. Bukása - sőt halála - nem sokon múlt júniusban, amikor gránáttámadás érte a szanaa-i elnöki épületkomplexumot. A 69 éves, sebesült államfőt Szaúd-Arábiába szállították gyógykezelésre, de ő - nem követve Ben Ali példáját - visszatért országába, mégpedig szeptemberben. Szaleh nemrég bejelentette ugyan a lemondását, ám ennek időpontja és mikéntje - ha egyáltalán bekövetkezik - továbbra is várat magára.

Az immár őszbe fordult, de Kadhafi kiiktatásával továbbra is virágzó arab tavasz fényében számos térségbeli vezető irigyelheti Szíria előző ura, Hafez al-Asszad sorsát. A jelenlegi elnök, Basar apja békésnek ugyan nem volt nevezhető - meghatározó szerepe volt az Izrael ellen indított, 1973-as jom kippuri háborúban, megszálló erőként lépett fel Libanonban és saját népét is irtotta (hamai mészárlás, 1982) -, de tény, hogy ágyban, párnák közt lelte halálát 2000-ben, életének 70. évében. Bár utódlására kijelölt fia, Baszel 1994-ben autóbalesetben elhunyt, az Asszadok belső politikai hatalomváltása a diktátorok szempontjából álomszerűen alakult. Igaz, Damaszkusz mostani erős embere, Basar el-Asszad sem vonhatta ki magát az arab tavasz következményei alól: ellene is fellépett népe tömegdemonstrációkon, és nemzetközi szankciók is sújtják.