Csaknem háromezer elítéltet részesített kegyelemben a kubai államtanács; az amnesztiában részesülőket a napokban engedik ki a börtönből - jelentette pénteken a Prensa Latina kubai hírügynökség.

Raúl Castro államfő bejelentése szerint „emberbaráti okokból" bocsátanak szabadon 2900 embert, a hozzátartozók és vallási intézmények sokszori kérésének eleget téve. Megfigyelők szerint ugyanakkor az intézkedés összefüggésben lehet XVI. Benedek pápa tavaszra tervezett kubai látogatásával.

A katolikus egyházfő nemrég bejelentette, hogy húsvét, azaz április 8. előtt hivatalos látogatást tesz Mexikóban és Kubában. Ez lesz a második pápai látogatás a kommunista szigetországban II. János Pál 1998-as történelmi vizitje után.

Kubában többször előfordult, hogy egy-egy magas rangú külföldi vendég látogatása előtt amnesztiát hirdettek.

A szabaduló 2900 fogoly között egyébként nincs ott az amerikai Alan Gross, akit államellenes szervezkedés miatt 15 évenyi börtönre ítéltek tavaly amiatt, hogy a washingtoni külügyminisztériumhoz kötődő USAID segélyszervezet megbízásából egy alvállalkozó cégen keresztül olyan műholdas távközlési eszközöket adott át kubaiaknak, amelyek alkalmasak voltak „a hatósági ellenőrzés kikerülésére”. Az ügy miatt Havanna és Washington szívélyesnek amúgy sem mondható viszonya új mélypontra süllyedt.

A karibi ország kormánya tavaly több mint száz politikai foglyot engedett szabadon a római katolikus egyházzal kötött megállapodás alapján. Az egyezség értelmében összesen 115 volt politikai fogoly és több mint 600 hozzátartozó emigrálhatott a Kubából Spanyolországba. A foglyok közül mintegy negyvenen tartoztak a 2003 tavaszán elítélt értelmiségiek, az úgynevezett 75-ök csoportjához. (Az emberi jogi körökben csak Fekete Tavaszként emlegetett letartóztatási hullám nyomán az Európai Unió megszakította kapcsolatait Kubával; a viszony csak 2008-ban normalizálódott újra.)

A szabadulás önmagában azonban nem jelent szabad mozgást is. Raúl Castro bejelentése másik részében ennek kapcsán azt mondta, „még túl korai” enyhíteni a szigorú koátozásokon. A kubaiaknak ahhoz, hogy külföldre menjenek kilépő vízumra van szükségük, ennek kiállítását viszont a hatóságok előszeretettel tagadják meg a rezsim ellenfeleitől, de olyan személyektől is, akik stratégiai jelentőségű tisztségeket viselnek.

Kuba elutasítja a felvetést, hogy lennének egyáltalán politikai foglyok az országban, többnyire „amerikai zsoldosoknak” nevezve a börtönben ülő ellenzéki személyiségeket.