Amikor elszabadult Prométheusz lángja
– Fél órával a kora hajnali robbanás után már értesültünk a katasztrófáról. Reggel kilencre kikapcsolták a telefonokat, a rendőrség körbevette a várost, nehogy hírt adjunk a történtekről és pánik törjön ki – emlékezett vissza Konsztantyin Zserjobkin. Csak az estére kirendelt buszokkal hagyhatták el az erőműtől két kilométerre fekvő várost. – Három napra, úgy mondták, mi pedig elhittük – mondják.
Ahogy a 47 ezres település minden lakója. Pár nap elteltével már világos volt, hogy nagy a baj, amely nyomán végül 30 kilométeres körzetben 120 ezer embert kellett evakuálni – örökre. – Épp csak a gyerek pelenkáit ragadtuk meg, aztán örültünk, hogy legalább az iratainkat utánunk küldték – meséli Valerij. Az erőmű egykori villanyszerelője azonban nem panaszkodik: a város lakói férjenként 4500, feleségenként 3000, minden egyes gyermek után 1500 rubelt kaptak. (Ekkor egy átlag tanári fizetés havi 120 rubel volt.) Négy hónap múlva Kijevben lakást is kiutaltak nekik.
Valerijt inkább az bosszantja, hogy az ezredfordulón az erőmű teljesen leállt az áramtermeléssel. Így vannak ezzel a jelenlegi dolgozók is. (A 4-es reaktor szarkofágjának karbantartásáért, a fűtőelemek semlegesítéséért ma 2500 ember felel.) – Nyugati politikai döntés volt a leállás – állítja Borisz Goncsarov. A folyékony radioaktív anyagok tárolójának felépítéséért felelős szakember szerint a működőképes blokkoknak dolgozniuk kéne.
A feladat azonban ma a rendszerszerű működésből képződött folyékony és szilárd radioaktív hulladék semlegesítése és végleges elhelyezése. A betonnal lefedett négyes reaktorban lévő sugárzó massza kibányászására Goncsarov szerint legfeljebb 30 év múlva kerülhet sor. A terv egyelőre egy újabb fedél emelése a szarkofág fölé – mintegy másfélmilliárd euróért, amelynek nagyját a múlt heti kijevi nemzetközi atomenergetikai Ukrajna összeszedte az adakozó országoktól.
A 105 méter magas, 260 méter széles, 150 méter hosszú boltív építéséhez megkezdődtek az előkészületek. Igaz, a második szarkofág-projekt hasznát vitatják: az Ukrán Nemzeti Akadémia geokémiai intézetének vezetője szerint ez csak a probléma elodázását jelenti száz évre. – Tizenöt éven belül összeomlik a szarkofág, akkor az új tető alá senki nem megy be. Akkor majd építhetünk a fedő fölé fedőt, a végtelenségig – vélte egy interjúban Emlen Szobotics.
– A mi dolgunk, hogy a szarkofág ne dőljön össze, a többi nem az én feladatom – fogalmaz szűkszavúan Alekszandr. A fiatalember jókedvűen mesél arról, micsoda álhíreket hall a zóna mutáns természetéről. - Átszúrják a pufajkát a szúnyogok, akkorák. Még szerencse, hogy a kétméteres pontyok bekapják – kacsint. A húsukból azért nem enne, de a csatornában burjánzó halak szerinte csak azért olyan elevenek, mert huszonöt éve háborítatlanul élnek, így nem rejtőznek a mélybe.
A szigorú előírások is változtak: ma már nem váltanak buszokat tíz kilométerenként a zóna elhagyásakor, mint az első időkben. Alekszandr szerint gond legfeljebb a fizetéssel van: a havi ötezer hrivnya (egy hrivnya kb. 24 forint) sokszor csak késéssel érkezik. – A francia vezető szakemberek meg havi 25 ezer eurót kapnak – veti oda egy másik dolgozó. – Ha nem ötévenként jönnének az elnökök, hanem évente ötször, talán jobb lenne a helyzet – mondja, az épp begördülő Dmitrij Medvegyev orosz és Viktor Janukovics ukrán elnök konvojára mutatva. Az 1986 áprilisi tragédiától szintén sújtott Belarusz mai első embere, Alekszandr Lukasenko nem jött el.
– Minden tisztelet a likvidátoroké, akik megmentettek minket és az emberiséget a még nagyobb tragédiától – emlékezett meg Janukovics a mentődolgozókról, az erőmű főterén álló Prométheusz szobor alatt. Közvetlenül a sugárzásban 47 ember vesztette életét. A következő húsz évben további ötezer ember halt meg olyan rákban, amely kapcsolatba hozható a balesettel. Így látja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is, bár a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet 90 ezerre teszi a közvetett áldozatok számát.
Janukovics szerint a tragédia megtanított, hogy a atomenergiával óvatosan kell bánni. A balesetet egy sikertelen tesztelés okozta. Medvegyev szerint a legfontosabb tanulság, hogy az ország vezetésének becsületeseknek kell lenniük a polgárokkal szemben. – Ez nem mindig volt így – mondta, arra utalva, hogy a szovjet vezetés igyekezett eltitkolni a csernobili katasztrófát.
A titkolózásra valóban neheztelnek a tragédiát átélők. Az atomenergiára azonban nem. – Nem találtak még ennél jobb energiaforrást. Szén, olaj, gáz, mind elfogy egyszer – mondta Goncsarov, aki szerint a márciusi fukusimai tragédia után sem lehet lemondani a nukleáris energiáról. Csak óvatosan kell bánni Prometheusz ajándékával.
