Amerikának nem megy egyedül
A Bush-korszak külpolitikája alapos bírálatának is beillett Hillary Clinton keddi, szenátusi meghallgatása, amelynek főszereplői korábbi demokrata elnökaspiránsok voltak. A leendő külügyi tárcavezető „vizsgáján” John Kerry elnökölt, aki átveszi a külügyi bizottság vezetését az alelnöki posztra előrelépő Joe Bidentől. A meghallgatás nélkülözte az éles konfrontációt – tizenhat oldalas expozéjában New York szenátora többek között arról beszélt, a leendő Obama-adminisztráció a biztonságot erősítő, érdekeit előremozdító, de értékeit is tükröző diplomácia révén kívánja megújítani Amerika vezető szerepét a világban.
- Nem azzal kelek fel minden reggel, hogy csak a ránk leselkedő fenyegetésekre, veszélyekre gondolok - mondta, mintegy válaszul George W. Bush hétfői búcsúinterjúrára. Ebben a jövő kedden távozó elnök úgy fogalmazott: a gazdaság zavarainak dacára Barack Obama legsürgősebb feladata az lesz, hogy felvegye a harcot az ellenséggel, amely újra megtámadná Amerikát. Az egykori first lady „okos hatalomról” beszélt, amellyel a „diplomácia a külpolitika élcsapatává tehető” – a Bush korszakot fémjelző hatalmi szó és erő helyett. – A külpolitikát az elvek és a pragmatizmus házasságára, nem pedig a merev ideológiára kell alapozni.... Tényekre és bizonyítékokra, nem érzelemre és előítéletekre... A konzultáció számomra nem üres szó, hanem elkötelezettség – hangoztatta Clinton, jónéhányszor megforgatva a kést a Pentagont és a neokonzervatív „megmondóembereket” sokáig a diplomáciai apparátus fölébe helyező Bush-adminisztrációban.
A távozó elnök búcsúinterjújában egyébként elismerte, hogy követett el hibákat, így például tévesen állította, hogy a főbb iraki műveletek 2003 májusában véget értek. Vitatta viszont, hogy tevékenysége révén kárt szenvedett volna az USA morális tekintélye. (Az amerikai külügy bedarálásának legújabb epizódjaként Ehud Olmert izraeli kormányfő most megszellőztette: Condoleezza Rice feje felett elintézte Bushnál, hogy az elnök állítsa le a minisztert, és az USA tartózkodjon az ENSZ Biztonsági Tanácsában a gázai szavazáskor. A külügy szerint Rice kezdettől fogva tartózkodni akart.)
Clinton, akinek helyettese James Steinberg, ismert professzor és külpolitikai elemző lesz (Richard Holbrook volt délszláv főtárgyaló dél-ázsiai különmegbízotti szerepet kap), Irán kapcsán az eddigi politika folytatásaként azt mondta: „semmilyen lehetőséget nem fognak elvetni”, azaz az Obama-kormány a megelőző csapást sem zárja ki, hogy megakadályozza a perzsa állam atomhatalmi ambícióit. Clinton megkerülte a választ Kerry kényes kérdésére, miszerint tárgyalna-e a teheráni vezetéssel. Mint emlékezetes, a demokrata kampányharc idején ez éles vitapont volt Obama és Clinton között; utóbbi naivitással vádolta leendő főnökét, amiért „előfeltételek nélkül” egyeztetne Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnökkel.
A Közel-Keletről szólva Clinton „időtálló békeszerződést” ígért, de – Obamával összhangban – addig is „mélyen együttérzőnek” mondta magát Izrael azon igényével szemben, hogy megvédje magát a Hamasz rakétáitól. Oroszországra vonatkozóan több kérdésben, így a START-szerződés megújítása kapcsán is aktív együttműködést vetített előre.
Nemcsak Richard Lugar, a rangidős republikánus, de Russ Feingold, a nyílt finanszírozások aktív támogatójaként ismert demokrata szenátor is feszegette a Bill Clinton nevéhez kötődő alapítvány támogatói hátterét, amelyet az exelnök nemrég fedett fel, elősegítendő felesége kinevezését. Ebben a körben többek között Leonyid Kucsma volt ukrán államfő veje is szerepelt. - Ha a legkisebb kétség támad is azzal kapcsolatban, ahogyan egy bizonyos adomány feltűnhet, úgy az alapítványnak nem lenne szabad elfogadnia azt - mondta az ősszel még külügyminiszteri esélyesként is emlegetett Lugar, utalva arra: a látszatoknak, benyomásoknak is szerepe van abban, hogy a világ miként látja Amerikát.
(WASHINGTON)
