Amerikai jóváhagyással csaptak le a bahreini ellenzékre?
Clinton az eddigi legmagasabb rangú amerikai vendég Egyiptomban, mióta február 11-én Hoszni Mubarak elnök, az Egyesült Államok szövetségese lemondani kényszerült a tüntetések nyomása miatt. “Nagyon érdekes és megható volt számomra kimenni a Tahrir-térre, átérezni akár utólag is, hogy milyen lehettek azok a napok” – mondta utóbb újságíróknak. Clinton annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Egyiptom sikeres demokráciát fog kialakítani, s az eljövendő generáció úgy emlékezik majd a Tahrir-téri tömegdemonstrációra, mint az egyik “fontos történelmi fordulópontra”.
Clinton találkozott Husszein Tantawival, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnokával, aki Mubarak alatt két évtizeden át a védelmi miniszter volt, s a február 11-i fordulat óta az országot irányító katonai tanács feje. Az amerikai külügyminiszter segítséget ígért az új ideiglenes kormányfőnek, Esszam Sharafnak is a demokratikus átmenet során. A tervek szerint a katonai tanács az elkövetkező hat hónap alatt átadjaaz irányítást választott vezetőknek.
Az Öböl-menti Bahrein fővárosának központjában a Gyöngy téren Clinton kairói látogatásával egy időben könnygázzal és lövésekkel oszlatták fel a döntő többségében siíta tüntetőket. Hírügynökségi jelentések szerint hatan vesztették életüket, köztük egy szaudi katona, két bahreni rendőr és három demonstráló hátfő óta, amikor a bahreini vezetés kérésére az Öböl-menti Együttmüködési Tanács katonai erőt küldött a szigetre. Értesülések szerint mintegy ezer szaudi és további ötszáz katona az Egyesült Arab Emirátusokból érkezett, hivatalosan a bahreini főváros, Manama központi negyede üzleti és pénzügyi központjainak védelmére. Clinton Kairóból most a feleket békés tárgyalásokra szólította fel, ám a helyzet amerikai megítélése is nyilvánvalóan eltér Egyiptométól. Bahrein stratégia fontosságú, hiszen itt állomásozik az amerikai haditengerészet 5-ik flottája. Az immár egy hónapja tartó politikai feszültség nagyrészt vallási alapú. Két évszázada a szunnita Al-Khalifa dinasztia van hatalmon, velük szemben követelnek politikai reformot a lakosság többségét, mintegy 70 százalékát alkotó siíták. A múlt héten már a világ kőolajellátásában kulcspozíciót betöltő Szaúd-Arábiában is voltak zavargások, elsősorban a keleti körzetben, ahol mintegy két millió siíta él. Washingtont az is joggal aggasztja, hogy a háttérből Irán szorít a szunnita uralom ellen lázadó siítáknak.
Nem véletlen, hogy szombaton – a brüsszeli NATO-ülésről érkezve - Bahreinben vizitelt Robert Gates amerikai védelmi miniszter. Látogatását követően jelentették be, hogy Bahrein segítséget kért az Öböl-menti Együttműködési Tanács országaitól. (A 800 ezer lakosú Bahrein mellett Szaud-Arábia, Katar, Kuvait, Oman és az Egyesült Arab Emirátusok részvevői a tanácsnak.) A televíziók látványos képsorokat közöltek a páncélozott gépjárműveken érkező szaudi katonákról, akik V-betűt formáltak ujjaikkal. A bahreini kormány kedden három hónapra rendkívüli állapotot, így gyülekezési tilalmat vezetett be.
Szerdán reggeltől a bahreini rohamrendőrök helikopterek támogatásával szabályosan megostromolták, könnygázt is bevetve a Manama központjában tartózkodó tüntetőket, s fokozatosan kiszorították őket a Gyöngy-térről, majd lezárták az utakat a siíták lakta Sitra felé. Amaanamai Salmaniya kórház egyik illetékese szerint a legutóbbi 48 órában a halottak mellett mintegy kétszáz sebesültet kezeltek, közülük több tüntetőt éles lövések érték viszonylag közelről. Délután a biztonsági erők a kórházat is körülzárták. Egyes források szerint – miként február elején Kairóban is történt – a biztonsági erők soraiban civil ruhás álarcot viselő fegyveresek is voltak. Koradélután a kormány kijárási tilalmat rendelt el délután négy órától másnap reggelig Manama több körzetében is.
Abdel Jalil Khalil, a 18 parlamenti képviselőt tömörítő ellenzéki siíta Wefaq mozgalom vezetője szerint a szunnita kormány “megsemmisítő háborút indított” a lakosság többségét alkotó siíták ellen. Irán, a libanoni Hezbollah, miként az iraki siíták azonnal tiltakoztak a szaudi katonák bahreini bevonulása ellen, tehát a külföldi megszállás ellen.
