Szó esett így a „feszültség csökkentésének” szükségességéről – legutóbb hétfő éjjel érkezett jelentés fegyveres incidensről a szakadár Dél-Oszétia és Grúzia között. Obama hangsúlyozta a nemzetközi monitormechanizmusok fontosságát.

U.S. President Barack Obama and Russian President Dmitry Medvedev shake hands at the Parallel Business Summit at Manezh Exhibition Hall in Moscow, July 7, 2009. Obama said on Tuesday that Russia and the United States should promote transparency and the rule of law to ensure economic growth and investment. REUTERS/Jim Young (RUSSIA POLITICS IMAGES OF THE DAY BUSINESS) 2009-07-08.

Az amerikai szenátus európai ügyek albizottságában eközben meghallgatást tartottak az évforduló apropóján. A kedd délutáni fórumon amerikai külügyi és védelmi illetékesek nem zárták ki a fegyverszállítást Grúzia javára. Philip Gordon, az illetékes külügyi államtitkár emlékeztetett, hogy nincs érvényben lévő fegyverembargó Tbiliszivel szemben.

A Pentagon képviseletében megjelent Alexander Vershbow államtitkár pedig azt mondta a törvényhozóknak, ugyan az országot segítő katonai segítség a képzést, a grúz fegyveres erők modernizációját célozza, de „más típusú segítség is szóba jöhet. Semmi olyasmi sincsen, ami ne jöhetne szóba.” A nyilatkozatnak azt követően külön jelentősége van, hogy az amerikai fővárosban hűvösen fogadták, amint Mihail Szaakasvili grúz államfő azt nyilatkozta a The Washington Postnak: országa nehézfegyverzetre is igényt tart. 16 millió dolláros katonai segítségről tárgyalnak idén, miközben a teljes nem katonai amerikai segélycsomag 1 milliárd dollár. Az illetékesek megerősítették: az USA nem egyezkedik Moszkvával a grúzok feje felett, továbbra is kiáll az exszovjet köztársaság területi integritásáért, és a diplomáciai porondon akadályozza a szakadár Dél-Oszétia és Abházia elismerését.

Joe Biden alelnök minapi, tbiliszi vizitjével összhangban – ami Obama moszkvai látogatása után egyfajta fájdalomdíjként tűnt fel – a védelmi államtitkár megerősítette: nincs katonai megoldás a szakadár területeknek Grúziába való reintegrálására, és Washington nyomást gyakorol a tbiliszi vezetésre, hogy tanúsítson önmérsékletet.

Gordon részletesen is kifejtette, hogy – az eddig amúgy meglehetősen Szaakasvili-párti – Egyesült Államok milyen reformokat vár el Grúziától a 2013-as elnökválasztásra való felkészülés jegyében. Így szólt a sajtó, az igazságszolgáltatás függetlensége, a politikai pluralizmus, a civil társadalom, az intézményi „fékek és egyensúlyok”, valamint a választási mechanizmusok tisztaságának erősítéséről. Vagyis éppen olyan szempontokat említett, amelyek Oroszország amerikai és általában nyugati megítélése kapcsán is rendre felmerülnek. Mindezek erősítése Washington hitelét is növelné, amikor Grúzia (és Ukrajna) a NATO-ba vezető útját egyengeti.