Szívünk csücske Európa, de ha az unió törvényhozása meggátolja a hozzáférést a banki adatokhoz, az nem fog használni a kapcsolatoknak - mondta a müncheni fórumon James Jones amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, akinek aggodalmait osztja természetesen az egész washingtoni kormányzat.

Hillary Clinton külügyminiszter telefonon győzködte Catherine Ashtont, aki az új uniós intézményi felállás szerint a közvetlen tárgyalópartnere lesz, illetve Jerzy Buzek parlamenti elnököt, aki levelet kapott Timothy Geithner pénzügyminisztertől is. Az üzenet egyértelmű: a legjobb lenne, ha az európai képviselők igennel szavaznának a terrorizmus elleni harc jegyében született átmeneti egyezményre.

Ám az EP illetékes bizottsága a liberális jelentéstevő véleményét fogadta el, hogy a terrorizmus ellen kétségtelenül szükséges küzdelemben nem kellene mindinkább a háttérbe szorítani a polgári szabadságjogokat, különös tekintettel a személyes adatok védelmére. S bár a törvényhozás legnagyobb néppárti frakciója támogatja az egyezményt, a szocialisták, a zöldek és a liberálisok nem. A strasbourgi plenáris ülésszak keretében szerdán nagy vita várható, s egyelőre nehéz volna előrejelezni a csütörtöki szavazás kimenetelét.

A transzatlanti perpatvar a SWIFT rendszer körül alakult ki. A belgiumi székhelyű konzorciumot kétszáz országban tevékenykedő kilencezer bank és pénzügyi vállalkozás üzemelteti a nemzetközi átutalások végrehajtására. Az adatokhoz az amerikai hírszerző ügynökségek titokban hozzáfértek, miután a rendszer központi szervere Virginia államban dolgozott. Az európai adatvédelmi aggodalmak hatására az érintett adatokat svájci és hollandiai kiszolgáló egységekre helyezték át, s az információkhoz az Egyesült Államok most már csak megállapodás nyomán férhet hozzá. A november 30-án, tehát az EP-nek jóval nagyobb beleszólást adó Lisszaboni Szerződés életbe lépése előtt egy nappal megkötött alku február elsejétől lenne hatályos, átmeneti időre, október 30-ig. A következő hónapokban hosszú távú megegyezésre kellene jutni.

A hatalmában megnövelt EP-ben a képviselők ellenérzését az váltotta ki, hogy a tagállamok az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalásokról nem egyeztettek velük. Sérelmezik, hogy az átmeneti szerződés aránytalan és a szükségesnél nagyobb betekintést enged a személyes adatokba. Amerikai részről viszont azt mondják, hogy a megállapodásban rögzítették, milyen adatokat nézhetnek meg az óceán túlpartján, s azokat mennyi ideig őrizhetik. Elképzelhető, hogy szerdáig azért enyhülnek a vélemények az EP-ben, ha a végleges egyezmény megkötésének módjáról a kormányok véleményét kifejező Tanács eloszlatja a parlamenti aggodalmakat.

A SWIFT-vita így inkább az európai intézmények hatalmi harcának tekinthető, mintsem igazi transzatlanti feszültségnek, ám a parlament csak néhány nappal azután voksol, hogy Obama amerikai elnök értésre adta: a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után sem tudja, kivel kellene tárgyalnia Európában. Ráadásul csütörtökön, a strasbourgi szavazás napján Brüsszelben az uniós állam- és kormányfők informális csúcstalálkozót tartanak, részben annak megvitatására, miért maradt figyelmen kívül az európai álláspont a decemberi koppenhágai klímakonferencián, hogyan eshetett meg, hogy az Egyesült Államok és Kína az EU mellőzésével egyezkedett. Ez a felvetés viszont már az amerikai-európai viszony alakításának stratégiai kérdését is érinti.