A Királyi Külügyi Intézet (székhelye után, közkeletű nevén Chatham House) az Obama-kormányzat első hónapjának végére  időzített, 45 oldalas helyzetértékelésében azt írta: jelenleg  Oroszország beszél a legtöbbet az Egyesült Államok nemzetközi  hatalmával szembeni fellépésről. Oroszországnak - az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyik állandó  tagjaként, atomhatalomként és a világ egyik legnagyobb földgáz- és  kőolaj-exportőreként - vannak olyan tulajdonságai, amelyek alapján  világhatalomnak nevezhető.

Gyengeségei azonban túltesznek  erősségein: fizetőképessége továbbra is az energiaexporttól függ, és  gazdaságában nem honosodtak meg kellő súllyal egyéb ágazatok.
Gazdasági és szociális infrastruktúrája sürgős korszerűsítésre  szorulna, de ha a nyersanyagárak hosszabb ideig alacsony szinten  maradnak, ez a korszerűsítés elmarad - áll a Chatham House  elemzésében.

Az értékelés szerint az Európai Unió az a világpolitikai szereplő,  amely a jövőben kikezdhetné az Egyesült Államok globális vezető  szerepét. Összesített GDP-értéke meghaladja Amerikáét, lakossága  majdnem 200 millióval nagyobb az Egyesült Államokénál. Az EU-ból azonban jelenleg hiányzik az a kollektív törekvés,  politikai szervezettség és központosított erőforrástömeg, amellyel  betölthetné az őt egyébként potenciálisan megillető világpolitikai  szerepet.

Kínának, a harmadik lehetséges nagy kihívónak ma elsődleges  célja saját gazdaságának fejlesztése. A pekingi vezetés ez idő  szerint hangsúlyosan nem törekszik arra, hogy osztozzon az Egyesült  Államokkal a globális vezető szerepben, vagy átvegye Amerikától ezt  a szerepet. Kína továbbra is ódzkodik attól, hogy döntőbíróként  lépjen fel nemzetközi biztonsági ügyekben - áll a Chatham House  átfogó elemzésében, amelyet Robin Niblett, az intézet igazgatója  állított össze.

Niblett összefoglalásként leszögezi: sem e három nagy  világpolitikai szereplő, sem más regionális hatalmak nem lesznek  képesek a közeljövőben az Egyesült Államokéhoz hasonló globális  vezető szerep ellátására.

Az Obama-kormányzat heveny gazdasági válság közepette lépett  hivatalba, és a gazdaság állapota miatt mind Washingtonban, mind más  fővárosokban az utóbbi egy évben beszédtémává vált az amerikai  hatalom hanyatlása. Az Egyesült Államok azonban - humán, gazdasági,  politikai és katonai erőforrásait egybevetve, amelyekkel nemzetközi  érdekei védelmére kelhet - továbbra is önálló kategóriát alkot.  Emellett a jelenlegi világgazdasági válságban az amerikai GDP-érték  várt csökkenését a versenytársak hasonlóan súlyos visszaesése  kíséri, tehát emiatt nem módosul jelentősen a globális gazdasági  hatalmi egyensúly - áll a Chatham House értékelésében.

Az elemzés ennek alátámasztására kiemel néhány összehasonlító  adatot. Az amerikai nominális hazai össztermék-érték tavaly 14 500  milliárd dollár volt, vásárlóerő-paritáson mérve csaknem a  kétszerese a 7800 milliárd dolláros kínai adatnak, és nem sokkal  kevesebb a (jóval nagyobb lakosságú) EU 15 ezer milliárd dolláros  együttes GDP-értékénél. Az egy főre jutó GDP az Egyesült Államokban 48 ezer dollár volt  2008-ban, Kínában 6100 dollár, az Európai Unióban 33 800 dollár. A dollár továbbra is a világ vezető tartalékvalutája, és a  hozzáférés az amerikai fogyasztói és pénzügyi piacokhoz, illetve az  amerikai technológiához - vagy e hozzáférés korlátozása például  szankciókkal - változatlanul jelentős hatást gyakorol más országok  gazdaságára.

Amerika ereje azonban a nemzetközi biztonság terén a  legérzékelhetőbb. Az amerikai védelmi költségvetés a 2009-es  pénzügyi évre becslések szerint eléri a 515 milliárd dollárt,  amelyhez hozzájöhet még 70-100 milliárd dollár az iraki és az  afganisztáni hadműveletekre. Ez együtt meghaladja a világ többi  országának összesített védelmi kiadásait - írja a Chatham House  vasárnap kiadott elemzése.