– Messziről nehéz megmondani, ki bolondult meg. Az egyik párt, a másik, mi mindannyian vagy az elnök – összegezte Claire McCaskill az amerikai szövetségi kormányzat leállításával kialakult helyzetet. A demok­rata ­párti szenátornak igaza van: a világ csak annyit lát, hogy belső harcai megbénítják a vezető politikai és gazdasági hatalmat. Az Egyesült Államok nemzetközi tekintélye – és ezzel befolyása – csökken, a válság elhúzódása pedig komoly gazdasági következményekkel is járna.

A kormány működésének pénzügyi alapjai hétfő éjféltől szűntek meg, miután a republikánus többségű képviselőház és a demokrata párti többségű szenátus nem tudott ­megállapodni a finanszírozásról. Így viszont keddtől életbe lépett a hivatalosan „elérhető árú egészségügynek”, nem hivatalosan Obamacare-nek, azaz „obamai gondoskodásnak” hívott egészségbiztosítási reform egyéni szakasza, amelyben a biztosítás nélkülieknek kötelező egészségügyi biztosítást kötniük, cserébe jelentős adókedvezményt kapnak.

Amerika tehát kétszeresen is másként ébredt kedd reggel, mint ahogyan hétfő este aludni tért. Mindkét változást jó előre lehetett tudni. Az egészségügyi biztosítási rendszer reformját három éve fogadta el a törvényhozás. Mint most John ­McCain republikánus szenátor, egykori elnökjelölt emlékeztetett, jelentős részben erről szólt az előző elnökválasztás, amelyet ­Obama meggyőző többséggel nyert meg. – 2012-ben az egész országban hónapokig azzal kampányoltam, hogy utasítsuk el és váltsuk fel mással az Obamacare-t, de a választók nem ezt akarták – mondta a bátor és öntörvényű arizonai politikus.

A Republikánus Párt és annak jobbszárnya, a Tea Party (amely nevében a britek elleni 1773-as bostoni zendülésre utal) hónapokkal ezelőtt úgy döntött, hogy a költségvetés megtorpedózásával akadályozza meg az egészségbiztosítási reformot. Barack Obama azonnal közölte, hogy nem enged a nyomásnak, és ebben kitartóan támogatják pártja képviselői és szenátorai is. Így senkit sem ért váratlanul, hogy az engesztelhetetlen felek hétfőn, az utolsó pillanatban sem tudtak kompromisszumot kötni. Arra a republikánus ajánlatra, hogy egy évvel halasszák el a reformot, a Fehér Ház kőkemény nemmel felelt, a válságért pedig minden felelősséget azonnal a republikánusokra hárított.

A Fehér Ház kertjében tartott rövid beszédében Obama kedden is az egészségbiztosítási reform mellett érvelt. Mint mondta, az amerikaiak 15 százaléka számára szó szerint élet-halál kérdés, hozzájut-e a biztosításhoz. Szerinte a republikánusok egy ideológiai kereszteshadjárat nevében inkább lezárnák a kormányzatot, csak ne engedjék hozzáférni a szegényeket az elérhető árú egészségbiztosításhoz. Mint mondta, nem tudni, meddig tart a bénult állapot, de minél tovább, annál súlyosabb károkat okoz majd a gazdaságnak - pont, amikor már kezdett kilábalni a válságból és gyorsuló ütemben bővült a foglalkoztatás. – Rossz az időzítés! – figyelmeztette az ellenzéket, amely szerinte, ha nem vált, nem a kormányt, hanem az egész gazdaságot fogja leállítani, miközben paradox módon éppen az egészségbiztosítási reformot nem tudja lefékezni, hiszen annak finanszírozását egy már elfogadott törvény tartalmazza.

Az új pénzügyi év október 1-jei rajtjával tehát gyakorlatilag kezdetét vette a 2014. november 4-én esedékes alsóházi és részleges felsőházi választások kampánya. A republikánusok elsősorban Barack Obama és a szenátusi többséget vezető Harry Ried kompromisszumképtelenségével érvelnek. Úgy állítják be, mintha csupán az egészségbiztosítási reform egy évvel való elhalasztását kérték volna cserébe a finanszírozás szünetmentes folytatásáért. ­Ried azonban, aki gimnazista korában amatőr bokszoló volt, azzal vágott vissza, hogy „ha egyszer hagyod magad felpofozni a suliban, akkor másnap ötször-hatszor is felpofoznak”. A tét nem kevesebb, mint az amerikai külső hitelek finanszírozásához szükséges, most 16,7 ezermilliárd dollárnál lévő hitelplafon soros emelése. A pénzügyminisztérium a számítások szerint október 17-én fogy ki a pénzből, s ha addig nem születik megállapodás, a válság minőségileg új szintet ér el.

Az adok-kapokból egyelőre Obama és a Demokrata Párt jön ki jobban. A Washington Post és az ABC News közös közvélemény-kutatása szerint az amerikaiaknak csak 26 százaléka ­helyesli, amit a republikánusok csinálnak az ügyben, míg a Demokrata Párt magatartását 34, az elnökét 41 százalék támogatja. A különösen fontosnak tartott el nem kötelezett rétegben ötből csak egy megkérdezett szimpatizált a republikánus állásponttal. Nem csoda, hogy a Republikánus Pártban kisebbségben lévő mérsékeltek, akiknek főleg a liberális nagyvárosokban, illetve New York vagy Kalifornia államban kell megvívniuk harcaikat, máris bírálják saját pártjuk jobbszárnyát.

A választási szakértők azonban úgy vélik, jövőre a keménykedők sem fogják megszenvedni mostani szavazatuk következményeit, mert a választókörzetek átrajzolásával sikerült szolidan jobb- és baloldali választókerületeket kialakítani, ahol úgyis minden a jelöltállító előválasztáson dől el. ­Arra a kérdésre, hogy miért remél győzelmet, amikor saját pártja sok veterán politikusa sem ért egyet a taktikával, az ­iowai Steve King képviselő habozás nélkül azt vágta rá: „Mert igazunk van, egyszerűen mert igazunk van! A politikai haddelhaddból talpra tudunk majd állni, de az Obama­care-ből soha.” A dolgot szintén ideoló­giai küzdelemként felfogó idahói Raúl Labrador az ­esélyekre vonatkozó kérdésre irigy­lésre méltó optimizmussal felelte: „Mindig tudunk győzni!” 

Egyelőre csak annyi biztos, hogy a több mint kétmillió szövetségi alkalmazottból nyolcszázezret fizetés nélküli szabadságra küldtek, ők kedden csak arra az időre mentek be irodáikba, amíg beállították az e-mail fiókjuk automata válaszát, illetve elmentették számítógépeiken az esetleg nyitva maradt dokumentumokat, elpakolták a dossziékat. Számukra minden munkavégzés, az ingyenes is tilos, amíg a kongresszus nem újítja föl a finanszírozást. A légiirányítók, a börtön- és határőrök ugyanúgy dolgoznak tovább, mint eddig – csak éppen nem kapnak érte fizetést. A szövetségi fenntartásban lévő múzeumok és a nemzeti parkok – például a Grand Canyon vagy a Yellowstone – további értesítésig zárva tartanak. A katonákra, illetve a Pentagon nélkülözhetetlen polgári alkalmazottaira nem terjed ki a leállás, mint ahogy a külügyminisztérium és a Fehér Ház stábja is dolgozik tovább. Mi több, az elnök hivatalos külföldi látogatásai is az eredeti terv szerint zajlanak majd. A szövetségi nyugdíjasok is rendben megkapják csekkjeiket – legalábbis egyelőre.