Álmatlan éjszakák várnak Sarkozyre
– Jelképes győzelmet aratott a baloldal, hiszen a szenátust hagyományosan a jobboldal bástyájának tekintik. Helyi választásokat nyertek már baloldali pártok az elmúlt években, de most országos szinten is felülkerekedtek – mondta lapunknak Daniel Boy, a párizsi Politikatudományi Intézet (Cevipof) kutatója. Noha a szenátusi voksolásnak nincs közvetlen kapcsolata a jövő májusi elnökválasztással, Boy nehezen elképzelhetőnek tartja, hogy a jobboldal akkor meg tudja majd őrizni a hatalmát.
Nem véletlenül emelik ki a kommentárok, hogy Nicolas Sarkozy köztársasági elnök konzervatív kormánya maradt alul a vasárnapi szenátusi választásokon. A jobboldallal (a felsőházban) ez ráadásul még sosem fordult elő az V. köztársaság megalakulása, 1958 óta. Igaz, a baloldal győzelme nem teljesen váratlan, mert a legutóbbi, 2007-es elnökválasztás óta minden helyi voksoláson a baloldali pártok nyertek.
„2011. szeptember 25. bevonul a történelemkönyvekbe” – közölte Jean-Pierre Bel, a szocialisták felsőházi csoportjának vezetője. A végeredményt (a 348 szenátorból immár 177-et adnak a baloldali mozgalmak, köztük a szocialisták, a zöldek és a kommunisták) mindenki annak fényében értékeli, hogy az elnökválasztásokig már csak hét hónap van hátra. Francois Fillon kormányfő – aki a kormányzó párt, az UMP megosztottságával magyarázta a kudarcot – éppen ezért hangsúlyozta: „Az igazság pillanata jövő tavasszal jön el. A csata ma este elkezdődött.”
– A baloldal olyan területeken is hitelessé vált, ahol korábban csak a jobboldalban bíztak az emberek. A pénzügyi válság, Franciaország államadósságának visszafizetése kapcsán most már inkább a baloldali pártoktól várják a megoldást – magyarázta a Népszabadságnak Daniel Boy. Bár a francia alkotmány szerint a végső szót a parlament alsóháza (a nemzetgyűlés) mondja ki, a kutató szerint a szenátusban kialakult baloldali többség jelentősen megnehezítheti a kormány dolgát.
Nyílt bírálatokat is megfogalmaztak a jobboldalon. „Senkinek sem tulajdonítom a vereséget, de azt hiszem, a köztársasági elnök nem igazán segített nekünk. A területi reform szétmorzsol bennünket” – idézte a Le Monde című napilap André Dulait UMP-szenátort. Visszafogottabb volt Nathalie Kosciusko-Morizet környezetvédelmi miniszter, aki kijelentette: „Nem vagyunk elég fegyelmezettek a jobboldalon. Ez furcsának tűnhet, mivel a történelemben a jobboldalt a renddel azonosítják. Nos, ez nagy tévedés.”
A politikai megfontolásokon túl prózaibb ügyek is döntöttek: az elmúlt évek reformjai éppen a mostani voksoláson főszerepet játszó elektorokat érintik hátrányosan. Franciaországban nem közvetlenül választják ugyanis a szenátust, amelynek 348 tagjából ezúttal 170-nek a mandátumát kellett megújítani. Közvetett módon választja a szenátorokat egy elektori testület, amely a 150 ezer önkormányzati képviselőből áll (közülük vasárnap 72 ezren járultak az urnákhoz).
Kevesebb pénz, kisebb hatáskör, csökkenő létszám – efféle aggodalmakat keltett a helyi képviselők körében a Sarkozy-korszak reformsorozata. Ide tartozik a sokat vitatott területi reform, az iparűzési adó megszüntetése (amely a vállalatoknak kedvez, a helyi közösségeket viszont komoly bevételtől megfosztja) vagy a kisebb vidéki iskolák bezárása.
