Állami pénzen repültek a prostik
Tetszem magamnak, mit tegyek, tetszem magamnak – mondogatta a tükör előtt állva Silvio Berlusconi. Egy politikusnak kötelessége szép lenni, ezzel tartozik választóinak – Ez volt a napokban a 74. születésnapját ünneplő olasz miniszterelnök credója, így mindent meg is tett, hogy szépnek lássák. Saját sminkest alkalmazott Massimiliano Lucci személyében, aki most kipakolt a Times-nak. Megtudhattuk tőle, hogy a 2004-ben arcplasztikán és hajbeültetésen átesett „Lovag” ultra-hidratáló Chanel-krémet és francia alapozókat használ, de a pletykákkal ellentétben szemceruzát nem. Mint a sminkes elmondta: a hiúságban verhetetlen olasz kormányfő fiatalos kinézetét újabban azzal hangsúlyozza, hogy nem hord nyakkendőt. Pedig éppen ő volt az, aki divattá tette az aprómintás nyakkendőt, amelyből ma már Bill Clinton és Vlagyimir Putyin is rendel a nápolyi Marinella szabóságtól.
De Berlusconi nemcsak szépnek akart mutatkozni, hanem fiatalnak is a hálószobáját gyakorta látogató hölgyvendégek előtt. A napokban nyolc ember ellen emelt vádat a dél-olaszországi Bari város ügyészsége, mert a gyanú szerint prostituáltakat futtattak és szállítottak a Berlusconi Milánóhoz közeli villájában rendezett hírhedt partikra, a bunga-bungákra.
Az eredetileg művégtagokkal kereskedő üzletember prostituáltakat toborzott a miniszterelnök bulijaira. A londoni Telegraph most közzétette az bunga-bungák harminc főnyi vendéglistáját, amelyhez a Bariban indult per fővádlottja, Gianpaolo Tarantini prostituáltakkal járult hozzá. Fiatal modellek, színésznők és ismertségre áhítozó hölgyek szórakoztatták a bulikon Berlusconit és vendégeit. Pletykák szerint egy ismert olasz színésznőnek, Manuela Arcurinak felajánlották, hogy a rendkívüli ismertséget jelentő San Remo-i zenei fesztivál házigazdája lehet, ha kedves lesz Berlusconihoz, ám a színésznő nem élt a lehetőséggel. Nem volt viszont ilyen kényes Sabina Began német származású modell, aki majdnem minden partin jelen volt, s akit anyakirálynőként emlegettek Berlusconi hölgyvendégei. A harmincas listán ott találjuk Patrizia d’Addariót, azt a call-girlt is, aki naplót vezetett a kormányfővel folytatott kalandjairól, s egy kiskorú lánnyal is hírbe hozta az olasz kormányfőt.
Berlusconi – aki nem vádlott a Bariban indult per során – azzal védekezett: nem tudta, hogy a hölgyvendégei között prostituáltak is vannak. Ez akár még igaz is lehet, ha feltételezzük, hogy a miniszterelnök elhitette magával, a szépsége miatt állnak sorban a hölgyek a hálószobája előtt. Egy alkalommal maga büszkélkedett telefonon Tarantitinak, hogy megelőző éjjel tizenegy lány, egy egész női futballcsapat várakozott rá, de közülük csak nyolcat tudott ágyba vinni. Addig bírta. Egyben kérte a kerítőt, hogy a következő napokban csak akkor szállítson „árut”, ha azt külön kéri, mert rendkívül sűrű programot bonyolít. Találkoznia kell a pápával, Nicolas Sarkozy francia elnökkel, Angela Merkel német kancellárral és Gordon Brown akkori brit miniszterelnökkel.
A két éve tartó nyomozás alatt több mint százezer telefonbeszélgetést hallgatott le az olasz ügyészség, amelynek átirataiból az olasz sajtó napok óta oldalakon át szemezget. A milánói Corriere della Serában megszellőztetett telefonbeszélgetések tanúsága szerint Tarantini széltében-hosszában mesélt a miniszterelnökkel való barátságáról, s üzleti vállalkozásait egyengette magas pártfogójának hírével. Sőt, az ügyészségi vádirat szerint hallgatásáért 800 ezer euróval még zsarolta is Berlusconit. Tény, hogy a lányokat rövid pórázon tartotta, csak az ő közvetítésével látogathatták a partikat, vagy ha mégis az ő tudta nélkül bújtak volna ágyba Berlusconival, a légyottról kötelesek voltak beszámolni neki. És ha mindez nem lenne elég, az egyik telefonbeszélgetésből az derül ki, hogy a prostituáltak adófizetői pénzből fenntartott állami repülőgépen is utazhattak Milánóba: Berlusconi egyszer azt mondta Tarantininak, hogy a lányokkal együtt „még aznap” el kell utaznia a lombard városba, mert repülőgép csak akkor áll készen. „Ez azt jelenti, hogy mehetünk veled?” – kérdezte az üzletember, amire a miniszterelnök részéről igen volt a válasz. A prostitúció Olaszországban önmagában ugyan nem számít bűnténynek, de a prostituáltak futtatását szigorúan büntetik.
A gyanú, hogy adófizetői pénzen repülhettek a prostituáltak, keményen kiakasztotta az olasz ellenzéket. Amíg Leoluca Orlandi, a centrista Értékek Itáliája párt nevében kért magyarázatot és azonnali vizsgálatot kért Berlusconitól, a képviselőházi elnök Gianfranco Fini nyíltan lemondásra szólította fel a kormányfőt. „Senki nem érti, miért foglalkozik ideje nagy részében olyan kérdésekkel, amelyek nem a gazdaság mielőbbi talpraállítását szolgálják” – nyilatkozta a kormányfő korábbi politikai szövetségese és párttársa a jobbközép Szabadság Népe (PdL) tömörülésben. (Háremhölgyei előtt Berlusconi állítólag mindig szívesen kérkedett azzal, hogy ő voltaképpen csak a „szabadidejében” miniszterelnök.)
A Finiéhez hasonló ingerült hangok ékesszólóan jelzik, hogy Berlusconi ma már inkább kellemetlen ballasztnak számít 2008-ban még „fülkeforradalommal”, 60 százalékos szavazataránnyal megválasztott miniszterelnök legutóbb már csak 24 százalékos tetszési indexet ért el. Tetézve a gazdasági gondokkal, a fenyegető államcsőddel, könnyen megeshet, hogy a nagyétkű miniszterelnök kormánya nem éri meg a jövőre esedékes választásokat.
Berlusconi legutóbb egyébként éppen kedden járt Milánóban, igaz, nem azért, hogy újra elnököljön egy „bunga-bungán”, hanem mert idézést kapott meghallgatásra egy korrupció miatt ellene indított vizsgálat során. Ez az ügy a kilencvenes évekre nyúlik vissza: a kormányfő 1999-ben állítólag 600 ezer euróval kent meg egy brit ügyvédet, David Millst azért, hogy hamis tanúvallomást tegyen üzleti ügyeiről. Az ügyvéd négy és fél éves börtönbüntetést kapott, de ezt a tíz éves elévülési küszöb miatt tavaly semmisnek nyilvánították. De a Berlusconi ellen zajló vizsgálatok közül a legnagyobb érdeklődést nem ez kíséri, hanem az, amelyiknek következő fordulóját október 3-án tartják: itt a vád az, hogy a kormányfő pénzért vette igénybe egy kiskorú a csak „szívtolvajként” emlegetett marokkói Ruby szexuális szolgáltatásait, majd befolyását latba vetve próbálta meg kiszabadítani a rendőrségi őrizetből, miután a hölgyet anyagibb természetű lopáson érték.