Államfő lehet az elűzött herceg
Messziről indult. Külföldön jóval többen ismerték a rendszerváltás előtt Karel Schwarzenberget, mint szülőhazájában. Tizenegy évesen, az 1948. február 25-i prágai kommunista puccs után volt kénytelen távozni szüleivel együtt, miután az összes vagyonukat elkobozták. A múlt század hetvenes éveitől aztán a csehszlovákiai kommunista hatóságok gondosan eltitkolták a Bécsben, illetve Bajorországban élő emigráns kiemelkedő emberjogi tevékenységét. Arról is kevesen tudtak odahaza, hogy 1984-től - amikor a Nemzetközi Helsinki Bizottság elnökének választották - meghatározó szerepet töltött be a kelet-közép-európai demokratikus ellenzék védelmében és támogatásában.
A rendszerváltást követően Václav Havel felkérte őt, hogy vállalja el az elnöki iroda vezetését, ebben a tisztségében kamatoztassa tapasztalatait és nemzetközi kapcsolatait. Barátja habozás nélkül igent mondott. Egy ideig sokan a letűnt világból visszamaradt csodabogárnak tartották a mindenhol csokornyakkendőben megjelenő, csaknem állandóan pipázó és kezdetben az anyanyelvén eléggé rosszul beszélő herceget. A Právo baloldali lap hónapokon át minden tudósításban gúnyosan a teljes nevét (Karl Johannes Nepomuk Josef Norbert Friedrich Antonius Wratislaw Mena von und zu Schwarzenberg) közölte. Akadtak, akik azt suttogták, hogy olyan emberrel nem áll szóba, aki nem főhercegnek szólítja őt. Nagyvonalúan elsiklott a csipkelődések és az övön aluli ütések felett, és csak Václav Havel politikai menedzselésével törődött, egészen az államfő megbízatási idejének végéig.
Eközben végleg Csehországba költözött, és belevetette magát a nagypolitikába. 2002-ben megbukott ugyan a szenátusi választásokon, két évvel később viszont már bejutott a prágai felsőházba, ami egyértelműen igazolta, hogy oldódik a fagyos légkör és a rosszindulat körülötte. Újabb két esztendő múltán már külügyminiszternek jelölték, de Václav Klaus elnök hetekig nem akarta kinevezni őt, mert szerinte "Schwarzenberg úr nem cseh vagy legalábbis nem hazafias érzelmű."
A megbízatási idejének utolsó hónapjait töltő államfő máig nem titkolja az iránta érzett ellenszenvét. - Máig nem tudom, minek nevezzem őt, de csehnek semmiképpen sem tartom - közölte a szokásos iróniájával, amikor megtudta róla, hogy az utódja kíván lenni. Ezzel a fanyalgással valójában a herceg táborát gyarapította. Akinek a népszerűsége akkor ugrott meg jelentősen, amikor azon az ünnepségen, amelyen a prágai légi kikötőt Václav Havel repülőtérnek keresztelték, könnyes szemmel közölte: - Ő az én utolérhetetlen példaképem...
Szellemes megnyilatkozásaiból, a politikai vitaműsorokban elhangzott riposztjaiból ragyogó gyűjtemény állítható össze. Amikor 2009-ben megalapította a TOP 09 pártot, és azt kérdeztük tőle, miként vetemedhet ilyesmire a függetlenségét eddig szigorúan őrző személyiség, rávágta: - Úgy érzem magam, mint a vegetariánus, aki hentesüzletet örökölt, de azt kell üzemeltetnie, ha boldogulni akar. Nekem pedig a pártot, ha szeretnék hozzájárulni a közélet megtisztításához.
Első nekirugaszkodásra bejutottak a parlamentbe, majd kormányzati tényezők lettek. Miniszterelnök-helyettesként sem veszített a népszerűségéből, holott a Necas-kabinet támogatottsága a mélyponton van. Nem tépázta meg a nimbuszát az sem, hogy többször - a helyszíni tévéközvetítések alatt is - elaludt a parlamenti üléseken, még a külföldi tanácskozásokon is. - Ha ostobaságokat vagy unalmas dumákat hallok, dühöngés helyett elszundítok - vallotta be. Sokan viszont úgy vélték, hogy ez a tünet az öregedés jele. Mire ő nyilvánosságra hozta legfrissebb és neves professzorok aláírásával ellátott leleteit, amelyek szerint korához képest kiváló egészségnek örvend.
