A 630 képviselő és 319 szenátor mellett a régiók 58 delegáltjának is van szavazati joga. Az előírás szerint az első három fordulóban a győzelemhez kétharmados többség, utána pedig 50 százalék plusz egy voks elnyerése szükséges. Az alkotmány ugyan nem tiltja, de eddig még nem volt rá példa, hogy újraválasztották volna a köztársasági elnököt, akinek a tisztsége hasonló a magyarországi rendszeréhez.

Napolitano elnöki terminusa május 15-ével jár le. Utódjának megválasztása alapfeltétel ahhoz, hogy feloldható lehessen – bármilyen megoldással, akár a törvényhozás feloszlatásával – az a patthelyzet, amely immár lassan két hónapja, a parlamenti választások eredménye következtében megbénítja a kormányalakítás lehetőségét. Ezért egyelőre maradt a Mario Monti vezette ügyvezető technokrata kabinet, amely a 2011-es pénzügyi válsághelyzetben, éppen Napolitano kezdeményezésére vette át a feladatokat.

A képviselőházi választások győztese, a középbal vezetője, Pier Luigi Bersani Demokrata Pártja nyilvános és bizalmas fórumokon próbál most egyezkedni a többi politikai erővel, így Silvio Berlusconi Szabadság Népével is a jelöltek listájáról.

Az olasz sajtó napok óta az esélyesek között emlegetett három volt kormányfőt, Romano Prodit, Giuliano Amatót és Massimo D’Alemát, az egykori szakszervezeti vezetőt és a szenátus volt elnökét, Franco Marinit, miként az alkotmánybíró Sabino Cassese nevét is.

Beppe Grillo, az Öt Csillag Mozgalom elnöke még kedden saját jelöltet állított Milena Gabanelli televíziós riporter személyében. Szinte alkut kínált Bersaninak, hogy az elnökségért cserében mégis hajlandó lenne külső támogatást adni a középbal kormányzáshoz. Gabanelli némi gondolkodás után azonban közölte, hogy marad inkább újságíró.