Alkotmányban rögzítené a deficitplafont Zapatero
Mariano Rajoy, az ellenzéki Néppárt vezetője rögtön támogatásáról biztosította a tervet, de nem rejtette véka alá: ők ezt már júniusban felvetették, de akkor a szocialisták részéről nem volt rá fogadókészség.
A spanyol alkotmány módosításához a törvényhozás három-ötödének támogatása kell, de ez könnyedén összejön, hiszen a két nagy párt, a szocialisták és a néppártiak ennél jóval nagyobb többséggel bírnak. Azt tervezik, hogy még a november 20-i választások előtt megszavaznák az alkotmánymódosítást – ám a kisebb pártok óvnak tőle, hogy egy „halott” parlament döntsön a jövőről.
A spanyol költségvetés hiánya tavaly a GDP 9 százalék felett volt, ez igyekeznek idén 6 százalékra letornázni (ami még mindig a duplája a maastrichti követelmények között szereplő 3 százaléknak). Egy alkotmányos plafontól azt remélik, hogy visszaállíthatná a bizalmat a pénzpiacokon a spanyol gazdaság iránt.
Hogy pontosan milyen szám fog szerepelni az alkotmányban, arról egyelőre semmit sem tudni. Németországban hosszú évek vitája után 2009-ben rögzítették, hogy a nemzeti össztermék (GDP) 0,35 százalékát nem haladhatja meg a szövetségi költségvetés hiánya 2015-tól, a tartományoknak pedig megtiltották, hogy adósságba verjék magukat 2019-től. Ebből még semmi sem valósult meg, de megszabják a tervezés irányát. Hasonló megoldást keresnének a spanyolok is, ahol a hiány egy része az igencsak pazarlóan működő autonóm tartományok számlájára írható.
Merkel és Sarkozy egyébként a múlt keddi találkozó után levelet is írtak Herman van Rompuynak, az Európai Tanács elnökének, akinek azt javasolták: azoktól az országoktól, amelyek nem tesznek meg mindent a hiány ellen, vonják meg a strukturális és kohéziós alapokat. Nincs kizárva, hogy a spanyol politikusokat ez a terv késztette gyorsabb lépésekre.