Ebben az összefüggésben fedeznek fel egyre többen párhuzamokat a mostani eset és a szintén kissé eltúlzottnak bizonyult H1N1-járvány körüli biztonsági intézkedések között. Felmerült a kérdés : vakon a túlzott elővigyázatosság, a pánikra való hajlam mai társadalmunk egyik meghatározó jellemvonása?

Az, hogy a légitársaságok már napok óta a biztonsági intézkedések túlzott voltáról beszélnek, természetesen nem túl meglepő : a napi 150 millió eurós veszteségük éppen 150 milliónyi érv, hogy megkérdőjelezzék az európai nemzeti légi irányítók intézkedéseit.

Ennél jóval érdekesebb, hogy a francia "Libération"-nak nyilatkozó Gérard Bonner szociológus ("Az elővigyázatosság nyugtalanító elve" beszédes című munka szerzője) szerint a mai társadalomban két jelenség ötvöződik : egyrészt az a régóta ismert pszichológiai jelenség, hogy az emberek hajlamosak erősen túlbecsülni valamely veszély bekövetkeztének az esélyét, másrészt az a viszonylagosan új körülmény, hogy a technikai haladás, a nyugati életforma kerül a vádlottak padjára a katasztrófák megjelenésekor. Ez a koktél a folyamatos paranoia biztos előidézője, amelyre persze csak ráerősít az internet, a rémhírek terjedésének legbiztosabb fóruma.

A szociológus arra a kérdésre, hogy nem túlzás-e, hogy a "túlzott elővigyázatosság társadalmát" a populizmus egy fajtájának nevezi, így felelt : "ugyanarról a mechanizmusról beszélhetünk mindkét esetben. A politikai populizmus is valós félelmekre játszik rá, míg a mindent elsöprő elővigyázatosság egy kockázat nélküli társadalmat vázol fel a horizonton, amiről jól tudjuk, hogy lehetetlen."

Némileg árnyalja azért a képet a lap által megkérdezett filozófusnő, Cynthia Fleury (aki a modern társadalmak emberét, "A bátorság vége" szintén beszédes című munkájában vizsgálta). Véleménye szerint az állampolgárok megvédésének egyre nagyobb igénye a politikát az egyre kiterjedtebb (és egyre kevésbé átlátható) védelmi megoldások választása felé nyomja. A politikusoknak minden problémára azonnal egész szabályozási mechanizmust kell kitalálniuk, ráadásul ezeknek a problémáknak az észlelése ma már demokratikus keretek között történik. Az pedig régi igazság, hogy a demokráciákban nem az számít, hogy mi igaz (például egy járvány esetében sem), hanem az, hogy mi az, amit a többség elhisz.

Ez az állandó félelem, beavatkozás, megoldáskeresés persze az áldozati szerep tömeges elterjedését is magával hozta, egyre gyakoribbá vált az a gondolkodásmód, hogy : "Áldozat vagyok, tehát létezem." - zárta az interjút a filozófusnő.