Alagutak százai a béke útjában
Nem kizárt, hogy a gázai tűzszünet végül a föld alatt dől el. Izrael legalábbis azt követeli, vágják el végleg a fegyverektől és más csempészáruktól a Hamász palesztin radikális szervezetet. Addig nem hagyják abba a harcokat. Ehhez azonban a legfontosabb teendő, hogy zárják be a határ alatt futó több száz alagutat.
Furatokból pedig nincs hiány. Egyes információk szerint akár ezer alagút is létezik a Gáza-övezet és Egyiptom határán, Rafah város területén és környékén. Az első vájatok már 25 évesnél is régebbiek. Még 1982 után épültek, mikor egy békeszerződésben két részre osztották a várost a Gáza övezet és Egyiptom között.
A Hamász 2007-es hatalomátvétele után azonnal nemzetközi embargó ereszkedett le Gázára. Az alagutak lettek az kizárólagos útvonalai a nemzetközi kereskedelemnek. A pénz, a benzin, az élelmiszer, és legelső sorban a fegyverek és az emberek ezeken az útvonalakon közlekednek Egyiptom és Gáza között.
A Sin Bét izraeli belbiztonsági szolgálat szerint a Hamász sokkal jobb és nagyobb hatótávolságú rakétákhoz jut ezeken az alagutakon át, mint amilyenek a helyben gyártott Kasszám rakéták. Ezekkel a jobb rakétákkal lövik újabban az iszlamista fegyveresek Izrael déli területeit.
"A terrorcselekmények beszüntetése és a fegyvercsempészet leállítása feltétele az izraeli csapatok visszavonásának" - jelentette ki Ehud Olmert miniszterelnök Szderótban, abban az izraeli városban, amely különösen gyakori célpontja a palesztin fegyveresek rakétatámadásainak. A csempészet leállítása ugyanis az egyetlen biztosíték arra, hogy a Hamász nem erősödik meg újra a mostani izraeli hadművelet után - magyarázta a kormányfő szavait egy névtelenül nyilatkozó izraeli tisztségviselő a francia AFP hírügynökség tudósítójának.
Sziszifuszi munka
Egyiptom őrzi a határt túl komolyan, noha 2005 óta elviekben csak ők állomásoznak a határ mentén, izraeli katonák nem. (A háború kezdete óta ez nyilván nem igaz.) Izrael rendületlenül próbálkozik, hogy betömje a lyukakat, és kifüstölje a csempészeket. Enélkül ugyanis a Hamász hónapok alatt feltölthetné sorait új harcosokkal és raktárait új fegyverekkel.
Mi több: a Hamásznak direkt és indirekt módon is anyagi haszna származik az alagutakból. Először is ezeken a csatornákon jut el hozzájuk az iráni kormánytól és más nemzetközi támogatóktól származó pénz jó része. Másodszor pedig, évi 10 ezer sékeles adót vetnek ki azokra, akiknek alagút ér véget a házukban. Az üzlet nagyon jó, egyes források szerint az alagutak tulajdonosai napi több ezer dollárt is kereshetnek. Így vagy úgy, a Hamászt sokan azért szidják, hogy nem szed le nagyobb sápot az alagutak forgalmából.
A munka viszont a homokos talajban veszélyes: minden héten több haláleset is történik, mikor a járatok beomlanak.
Egy átlagos alagút nagyjából 500 méter hosszú, és több mint 10 méter mélyen van. Egyes alagutakban faborítás van a falakon, primitív liftek a két végükben és telefonvonal is húzódik bennük. Majdnem mindben van világítás. Néhányukban benzin szállítására alkalmas csővezetékeket is építettek. (Izrael korlátozza az üzemanyag-hozzáférhetést Gázában, Egyiptomban viszont államilag támogatott alacsony üzemanyagárak vannak.)
Szuperhatár
A járatok a világ egyik legjobban őrzött határa alatt vezetnek át. A Philadelphi Route (Philadelphi út) néven emlegetett határszakasz 12 kilométer hosszú, és 100 méter széles. Közepén betonút, két szélén kerítések, őrtornyok. 750 egyiptomi határőr vigyázza, egy 2005-ös megállapodás értelmében izraeli katonák nincsenek már rajta.
Izrael szerint az egyiptomiak nem végzik jól a munkájukat: szándékosan figyelmen kívül hagyják az ő oldalukon alagutakra árulkodó jeleket. A gázai oldalon a Hamász az úr, így gyakorlatilag ellenőrizetlenül jut át rajtuk bármi. Azaz ellenőrzés csak erkölcsi alapon van: a Hamász megtiltotta az alkohol, a pornó és hasonló termékek csempészetét.
Ilyen alagutak amúgy máshol is vannak: az USA északi és déli határain is használtak már csempészalagutakat főleg kábítószer-kereskedelemre. Boszniában pedig Szarajevó ostroma alatt kötötték össze a várost a külvilággal a repülőtér betonja alatt. Agy családi ház pincéjében ért véget a járat, Boszniában. A méretek tekintetében a világon szinte mindenütt hasonlóak az alagutak: ritkán haladják meg a néhány száz méteres hosszt és a 10-20 méteres mélységet.
Gázában amúgy egyre nagyobb figyelmet szentel mindenki az alagutaknak, miután egyre inkább úgy tűnik, a fegyverszünetnek, sőt a probléma végső megoldásának is része kell hogy legyen a határon áthaladó termékek és személyek megfelelő ellenőrzése – ami a föld alatt nyilvánvalóan lehetetlen.
Az európai kormányok felajánlották, hogy egy uniós fegyveres alakulat segítene védeni a gázai határt, és az alagutakon történő csempészést is megakadályozná. Eszerint az elképzelés szerint az európaiak újratárgyalnák Gáza izraeli blokádját is. Ha ugyanis ellenőrzött lenne a határ, nem volna szükség a blokádra – s így az alagutakra sem.
És aztán?
Izrael egyelőre semmit nem bíz a véletlenre, sem a diplomáciára. Az alagutak bombázása már a háború második napján elkezdődött, és eddig folyamatosan folytatódott. Izraeli harci gépek bunkerek ellen használt, a föld alatt mélyen robbanó bombákkal szórták meg a határvidéket.
Sőt, az izraeli repülőgépek nemcsak az alagutakat, hanem a határ közelében lévő sok házat is bombáztak. Egyes elemzők szerint arra készülnek, hogy kiszélesítsék a senki földjét a határ mentén, hogy komolyabb fizikai létesítményekkel – például mélyebbre nyúló föld alatti falakkal – állják útját a jövőbeni alagútfúróknak.
Más ötletekkel is előálltak már korábban Izraelben. Például építettek volna egy amerikai óriás exkavátor segítségével egy mély csatornát, amelyet tengervízzel töltöttek volna fel. Ezt a tervet akkor fújták le, amikor kiderült, a tengervíz ihatatlanná tenné a gázai természetes földalatti édesvíz-bázist.
Az alagutak használaton kívül helyezésének több módja is van, és mindenki mást mond arról, melyik utat kellene követni. Az EU külpolitikai vezetője, Javier Solana szerint például technológiai úton (hanghullámokkal működő szonárokkal) kéne felderíteni, hol vannak az alagutak, és úgy felszámolni őket. Izrael szerint ez részmegoldás, mert a szonárokkal nem biztos, hogy minden alagutat felfedeznének, és így a palesztinok könnyen újraépíthetnék a hálózatot. Ők a katonaságot vetnék be ezzel a feladattal.
Akármilyen módszert választanak is, a nemzetközi közösségnek számolnia kell Egyiptom ellenállásával. Kairóban ugyanis nem nézik jó szemmel, hogy az ország területére esetleg fegyveres csapatokat vezényeljenek a határ biztosítására vagy az alagutak felszámolására. Ők csak mérnököket látnak szívesen, akik azonban egymagukban, vagy az egyiptomi hadsereg eddig sem túl lelkes támogatásával, nem valószínű, hogy sokra jutnának. Gázai oldalon pedig nyilván mindent megtesznek majd a munka megnehezítésére.
"A fegyverszüneti tárgyalások teljesen berekedtek," mondta a Reutersnak egy meg nem nevezett európai diplomata. "Egyre inkább úgy tűnik, hogy ez az egyiptomi terv nem fog egykönnyen működni."
