Aknákon ugrál az EU külügyi szolgálata
Az unió külügyi főképviselőjének, Catherine Ashtonnak a kis csapatában történelmi szavazásról beszéltek, amelynek nyomán most mindenki boldog. Nem egészen. Az új tagországok elégedetlenek, mert úgy érzik, diplomatáik, szakértőik egyelőre a háttérben maradnak, s Ashton fogadkozásain kívül nincs igazi biztosíték, hogy a jövőben a helyzet változik.
A Lisszaboni Szerződés értelmében áll fel az új intézmény, amely kicsit fából vaskarika, hiszen az Európai Bizottság delegációit ezentúl az Európai Unió delegációinak nevezik majd. S mivel ez a szolgálat eddig is működött, bizonyos értelemben érthető, hogy az új tagállamokból még kevesebben dolgoznak itt, mint a régiekből. Annyiban azért új lesz a külügyi szolgálat, hogy egységesít feladatokat, megszűntet átfedéseket. Hiszen Ashton egyrészt a kormányok külügyi főképviselője, másrészt a Bizottság alelnöke, így a fejlesztéspolitikától az uniós ügyek képviseletéig talán ésszerűbb munkamegosztás és feladatkiosztás valósul meg.
Ám most, hogy tisztázódtak a pénzügyi és személyügyi szabályok, Ashtonnak munkához kell látnia. December elsejétől működnie kellene a szervezetnek. S bármilyen furcsa, meg kell találni a székházat, ki kell nevezni a szolgálat vezetőit, az igazgatókat, továbbá vagy száz magas beosztású diplomatát, egyfajta uniós külügyminisztériumot kéne kialakítani, ahol a harmadik országok vezetői megtalálják a partnereket, akikkel tárgyalni lehet. A tagországok nem adják fel saját képviseleteiket, bár a kisebb országok támaszkodhatnak az uniós kirendeltségekre, ha maguk kisebb stábbal vannak jelen, vagy esetleg spórolni kívánnak nagykövetségek bezárásával.
A strasbourgi vitában az is felmerült, hogy a külügyi szolgálatnak konkrét célt is ki kellene tűznie maga elé, például szakosodhatna a konfliktusok megelőzésére.
Az indulás nehézségei nem kerülik el a januártól induló magyar elnökséget sem. A külügyi főképviselői és bizottsági alelnöki funkciók egyesítésével, illetve e poszt megerősítésével lényegében új intézmény jött létre, amely a soros elnökségek dolgát a külügyekben elvileg megkönnyíti. Ám csak a gyakorlatban derül ki, hogyan is működik a dolog. A külügyi témákat elemző tanácsi munkabizottságokat, vagy azok egy részét, lehet, hogy továbbra is a soros ország diplomatái elnökölik. Majd elválik, a kép ma még nagyon zavaros.
Akárcsak a külügyi szolgálat belső kiegyensúlyozottságát illetően. A parlamenti szavazás után a szocialista és a fideszes magyar képviselők nem leplezték csalódottságukat. - Kerülhetnek még elő aknák a külügyi szolgálat felállítása során – fogalmazott a szocialista Herczog Edit, a költségvetési ellenőrzési bizottság jelentéstevője, utalva ezzel a képviselők által támasztott azon igényre, hogy a szolgálat munkatársainak kiválasztásánál – ideértve a nagykövetekét is – érvényesülnie kell a földrajzi és a nemek közötti egyensúly elvének.
Schöpflin György és Surján László néppárti európai parlamenti képviselők szerint a szolgálat működésének megkezdése összeurópai érdek, azonban a földrajzi egyensúlyra vonatkozó jogszabályi kötelezettség hiánya csalódás az új tagállamok számára. Mint mondják, számos olyan politikai nyilatkozat látott napvilágot, amely az új tagállamok érdekeinek figyelembevételét ígéri, de a jogi garancia hiányossága sajnálatos. A fideszes Schöpflin megjegyezte: a földrajzi egyensúly elve politikai áldozattá vált a vitában és megfelelő jogszabályi keretek nélkül az új tagállamok szavazói számára meglehetősen nehéz lesz a külügyi szolgálatot sajátjuknak érezni.
Surján László, az unió 2010-es költségvetését módosító jelentés felelőse strasbourgi felszólalásában rámutatott: szeretnénk látni, hogy az új szolgálat a tagállamok külszolgálataival ésszerűen és hatékonyan működik együtt, és ezáltal valódi megtakarításokat kínál az egyes országok számára.
