Közéjük tartozik a legendás személyiségként számon tartott csiliznyáradi (Nárad) Színi Sebő Alajos, akiről Jókai Mór mintázta meg Baradlay Richárd alakját, s visszaemlékezései alapján örökítette meg híres párbaját Palvicz Ottó osztrák katonatiszttel. Egy ideig akadtak olyan vélemények is, amelyek szerint a véres összecsapásra az isaszegi csatában került sor, ám a szakértők már egyértelművé tették, hogy a tusa 1849. április 4-én zajlott le Tápióbicskén, ahol Klapka György seregei csaptak össze a túlerőben lévő császáriakkal. Számos forrás szerint Jókai Mór később hallott és olvasott is a csatát tulajdonképpen eldöntő párbajról, s ezek alapján ábrázolta az összecsapást A kőszívű ember fiai című regényében, amelyet két évtizeddel a szabadságharc leverése után írt.

Színi Sebő Alajos csiliznyáradi síremléke

A Győrhöz és a magyar határhoz közeli Nyáradon viszont máig úgy tartják számon, hogy a szerző levélben fordult a várfogságból amnesztiával kiszabadult, Bősön uradalmi gazdatisztként dolgozó férfihoz, aki válaszul részletesen leírta a történteket: „Riedesel bárót már régebbről ismertem. Óriás erejű ember volt, s híres kardvívó. Mikor csapatja élén elővágtatott s kardjával felém intett, megvallom, végigborzongott a hátam. Meg voltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek, elfogadtam a kihívást. Az első összecsapásnál mind a ketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam reá. Több percig viaskodtunk, de ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mind a ketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam, – ezzel feltűrte jobb kezén kabátja ujját, s a csukló alatti forradásra mutatott – ezt a rettenetes vágást. De még volt annyi erőm, hogy én is sújtsak. És Riedesel kettéhasított koponyával holtan bukott le nyergéből” – idézi a visszaemlékezést több kiadvány. Sebő Alajos is súlyosan megsebesült. A tápióbicskei csatát súlyos véráldozatok árán, feltehetően e párbajnak köszönhetően a magyar sereg nyerte meg.

A Nyáradon élő Sándor Adél, a hős magyar alezredes egyenes ági leszármazottja biztos abban, hogy Jókai Mór az említett válaszlevél alapján mintázta meg Baradlay Richárdot. Néhány csallóközi helytörténész szerint viszont a regény megjelenése után a szerző levélben kért elnézést Sebőkéktől, hogy megkérdezésük nélkül örökítette meg a legendás párbajt. Sajnos, az egyik vagy mindkét levélnek nyoma veszett.

Annyi bizonyos, hogy Színi Sebő Alajos az I. huszárezred megbízott parancsnokaként Világosnál tette le a fegyvert. Első fokon Aradon halálra, majd pedig tizenhat évi várbörtönre ítélték, amelynek egy részét Munkácson töltötte le. Szabadulását is legenda övezi: állítólag Ferenc József császár a börtönbeli látogatása során felismerte őt, s kegyelemben részesítette, mert gyermekkorában Sebő tanította őt lovagolni. Erről azonban tudtommal nincs hitelt érdemlő bizonyíték.

Az viszont tény, hogy a szülőfalujában nyugvó férfi hőstette és szellemisége közel hozta egymáshoz Tápióbicske és Csiliznyárad magyarságát. Még a múlt század végén testvérközségi szerződést kötöttek egymással, Sebő Alajosnak pedig a magyarországi településen emlékművet állítottak. Az ünnepségre a megbékélés jegyében meghívták a Sebő és a Riedesel család leszármazottjait.

E hét végén pedig a két község képviselői közösen koszorúznak és hajtanak fejet Színi Sebő Alajos csiliznyáradi sírjánál.