Akasztják a hóhért Spanyolországban
De nem mindenki lelkesedik a spanyol bíró múltfeltárásáért. Az Augusto Pinochet elleni elfogatóparanccsal világhírűvé vált Baltasar Garzón ellen nemrég Spanyolországban vádat emeltek hivatali hatáskör túllépése miatt. A bíró ugyanis - miután élen járt a latin-amerikai diktatúrák jogsértéseinek kivizsgálásában - a saját hazájában is megpróbált hasonló szellemben fellépni. 2008-ban vizsgálódni kezdett a spanyol polgárháború alatt illetve a Franco-diktatúra első éveiben eltűntek ügyében, és sürgette a tömegsírok felnyitását, az áldozatok újratemetését. Ám ezzel megsértette az 1977-es spanyol amnesztiatörvényt, amely a polgárháború és a rezsim alatt gyilkosságok elkövetőit felmentette a felelősségrevonás alól. Garzón ezzel sokak szerint túl messzire ment. A José Luis Rodriguez Zapatero vezette szocialista kormány ugyan tett apró lépéseket a múlttal való szembenézés irányába, amikor elfogadta a történelmi emlékezetről szóló törvényt, ám a felelősök megnevezése, pláne felelősségre vonása szóba sem került. A vizsgálóbíró is csupán néhány hónapot foglalkozott az eltűntek ügyével, majd továbbadta azokat az illetékes helyi bíróságoknak.
Ám úgy tűnik, ennyi is elég volt, hogy politikai ellenfelei fogást találjanak rajta: a szélsőjobboldali Manos Limpios (Tiszta kezek) nevű szervezet adta be a panaszt ellene, amihez gyorsan csatlakozott a (Franco-korszakban kormányzó, de azóta marginalizáldott) Falange párt. Luciano Varela, a spanyol legfelsőbb bíróság bírája pedig vádat is emelt Garzón ellen, azzal érvelve: a vizsgálóbíró tudta, hogy az általa említett ügyekben nem nyomozhat, de szándékosan figyelmen kívül hagyta az 1977-es amnesztiarendeletet. Vagyis túllépte a hatáskörét. Ha bűnösnek találják a júniusra kitűzött perben, akár tíz év börtönre is ítélhetik, és évekre eltilthatják a munkájától.
A spanyol (baloldali) értelmiség és művészek körében felháborodást váltott ki a Garzón elleni hadjárat: a madridi Complutense egyetemen több mint ezren gyűltek össze, köztük szakszervezeti vezetők és az eltűntek családtagjai, hogy támogatásukról biztosítsák a vizsgálóbírót. Sokan politikai támadást sejtenek a háttérben: Garzón ugyanis az utóbbi hónapokban az ellenzéki konzervatív Néppártot átszövő korrupciós ügyekben nyomozott, és kínos összefonódásokat tárt fel. A Néppárt vezetői közvetve rá is erősítettek a gyanúra, amikor „antidemokratikusnak” nevezték a tiltakozó megmozdulást. Tény, hogy a spanyol polgárháború és a Franco-diktatúra még mindig kényes téma Spanyolországban: többek szerint a békés spanyol átmenet egyik alapja (szükségszerű feltétele) az volt, hogy egyszerűen szőnyeg alá söpörték a korábbi bűnöket és jogsértéseket. Vannak, akik attól tartanak, hogy a tömegsírok megnyitása, az exhumálások, nemcsak fájdalmas, de a stabilitásra veszélyes történeteket is felszínre hoznának. Garzón maga is megosztja a társadalmat. Sokan felróják neki, hogy túlságosan szereti a reflektorfényt, jellemzően olyan ügyeket vállal, amelyek népszerűséget és hírnevet hoznak. A neves ír történész, a Franco-életrajzot jegyző Ian Gibson viszont a Reutersnek úgy vélekedett: „Spanyolországban népirtást követtek el, amit a mai napig nem vizsgáltak ki. Márpedig egy ország sem léphet előre, ha nem néz szembe a múltjával.”
Az ügyben némiképp meglepő fordulat, hogy szerdán Argentína sietett Garzón segítéségre: kísérletképpen három, a spanyol polgárháborúban eltűnt spanyol és egy argentin ügyében adtak be keresetet egy Buenos Aires-i bíróságon. Ezzel épp Garzón módszerét alkalmazzák, aki a nemzetközi jog egyetemességére hivatkozva emelt vádat 1998-ban Augusto Pinochet, majd jó néhány argentin vezető ellen, azzal érvelve, hogy a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények ügyében bármely országban el lehet járni. Vagyis nem lehet elbújni a nemzeti amnesztiatörvények mögé...
