Akadozik Moszkvában az új START
Az erről szóló, 1994-ben életbe lépett Start-1 tavaly decemberben járt le, ám a korábbi ígéretek ellenére mindmáig nem született újabb megállapodás, és ez nem várható Hillary Clinton csütörtökön kezdődött két napos moszkvai látogatásán sem. Az amerikai külügyminiszter orosz kollégájával Szergej Lavrovval együtt ezúttal április közepét tartja reális időpontnak, noha továbbra is alapvető ellentétek vannak a felek között.
Washington elutasítja azt az orosz javaslatot, hogy a támadó fegyverek - az atomtöltetek és hordozórakétáik - számának korlátozásáról szóló szerződésben érintsék a rakétavédelmi rendszerek korlátozását is. Moszkva ezzel szeretne garanciát kapni arra, hogy Washington nem telepít Közép-Kelet-Európába ilyen rendszereket. Orosz álláspont szerint a Cseh- és Lengyelországot, valamint Romániát érintő amerikai terv nem egy Iránból induló esetleges rakétatámadás ellen nyújtana védelmet, hanem Oroszország mozgásterét korlátozná. (Igaz, jelenleg Washington nem tartja időszerűnek a projekt megvalósítását.)
Nincs egyetértés abban sem, hogy milyen mennyiségben korlátozzák a hordozórakéták és az atomtöltetek számát: Oroszországnak jelenleg 680 hordozója és 2800 robbanófeje van, az Egyesült Államoknak 900 illetve 3500. Szakértők szerint azonban reális, hogy a felek végül 750-900 közötti robbanófej-mennyiségben állapodnak meg.
- Krízisben van a leszerelési folyamat, és ha nem sikerül rövid időn megállapodniuk a feleknek, az érvet adhat az atomfegyverre pályázó országok kezébe - mondta lapunknak Szergej Oznobiscsev, megjegyezve, hogy a leszerelés terén 2005 óta érdemi előrelépés nem történt. A moszkvai Világgazdasági és Nemzetközi Kapocslatok Intézetének munkatársa szerint egyre nehezebb lesz érvelni Iránnal és Észak-Koreával szemben, ha a legnagyobb atomhatalmak sem tartják be saját ígéreteiket. Ugyanakkor a még Borisz Jelcin néhai államfő nemzetbiztonsági stratégiájának kidolgozásában közreműködő szakember szerint túlzás lenne azt állítani, hogy az orosz fél hozzáállása konstruktívabb volna az amerikainál, vagy, hogy a szerződés kizárólag az amerikaiak „makacsságán” akadt volna meg. - Mindenesetre elszomorító, hogy a Start-1 lejártának kényszere sem hozta közös nevezőre a két ország vezetőit.
Oznobiscsev úgy véli, a megállapodás sikere közvetett kompromisszumokon múlik: a legfontosabb tényező Irán lehet, amelynek - vélhetően katonai célt fedő - atomprogramja miatt Washington szankciókat javasol, míg az ottani polgári atomerőmű-építésben érdekelt Moszkva óvatosabban fogalmaz. - Látható azonban, hogy Oroszország már megtette az első lépéseket, miután most már nem zárja ki eleve a szankciók bevetését. Az amerikaiak iráni politikájának egyértelműbb támogatása, ha nem is közvetlenül, de mindenképpen fontos elemét jelenti az újabb szerződés létrejöttének.
