Történelmi győzelmet aratott a Skót Nemzeti Párt (SNP) a kelta ország parlamenti választásán, amelyet május 5-én tartottak. Arra a „Skótszággyűlés” újkori történelmében nem volt még példa, hogy egyetlen párt képes legyen önállóan megszerezni a parlamenti mandátumok többségét. Az Alex Salmond skót első miniszter (tulajdonképpen miniszterelnök, de a brit „prime minister” mellett a skót nem viselheti ezt a titulust) vezette balközép SNP ugyanis az elnyerhető 129 mandátumból 69-et foglalhat el az új Parlamentben.

A második legerősebb erő a Munkáspárt (Labour) a maga 37 mandátumával, és erősek a Konzervatívok is, akik 15 helyet szereztek. A skót Liberáldemokraták súlyos vereséget szenvedtek, csak öt delegáltat küldhetnek a Skótszágházba, míg a Zöldek kettőt, és bejutott egy független is.

Az északi ország választási rendszerének érdekessége, hogy szemben a brit pusztán egyéni körzetes, egy fordulós (azaz, az viszi a mandátumot aki az első és egyetlen körben a legtöbb szavazatot kapja) szisztémával ellentétben a skótok a magyarországihoz részben hasonló vegyes rendszerben választanak: egyéni körzetekben és kompenzációs listán is.

A 129 mandátum közül 73-at egyéni választókerületben, 56-ot regionális listáról választanak meg. Ez a rendszer alapvetően nem teszi lehetővé, hogy egyetlen párt többséget szerezzen, legalábbis eddig mindig koalíciós kormányok tudtak csak felállni. Igaz, kivétel ez alól az elmúlt négy év, amikor is épp az SNP kormányzott egyedül. Hozzá kell tenni, kisebbségből.

A Skót Parlamentet hivatalosan – az 1707-es brit egyesülés után, amikor is felszámolták az önálló skót törvényhozást és minden jogosítvány átkerült Londonba, a Westminsterbe – 1998-ban alapították meg újra, miután egy népszavazáson erről a skótok döntést hoztak. A legfontosabb döntések továbbra is az angol, illetve a brit fővárosban születnek, de Edinburgh is autonómiát élvez számos kérdésben.

Az első újkori skót parlamenti választást 1999-ben írták ki, ekkor még a skót Munkáspárt (az angol Labour fiókszervezete) győzedelmeskedett és szerzett 56 mandátumot. A Liberáldemokratákkal alakítottak kormányt, akik 17 helyet hoztak el. Az SNP ekkor már a második erőként 35 mandátumot szerzett, de ennél többet ekkor még nem néztek ki belőle. Négy évvel később, 2003-ban színes eredmény született, az SNP már csak 27 mandátumot kapott, a Labour hozta a győzelemhez elég 50 mandátumot, de komolyabb delegációval bejutottak a Skótszágházba a szocialisták, a zöldek és egy képviselőt küldhetett a Skót Idős Polgárok Pártja is.

A 2007-es választás ismét átírta az erőviszonyokat, az SNP immár 47 mandátumot kapott, a Munkáspárt egy hellyel elmaradt mögötte, „csak” 46 mandátumot tudott behúzni. A kormányzást így két Munkáspárt-Liberáldemokrata kurzus után az SNP kapta meg, kisebbségből. A nemzeti párt elsősorban azzal nyert négy évvel ezelőtt, hogy megígérte: kiírja a függetlenségről, a skót nemzet elszakadásáról szóló népszavazást. Erre azonban nem került sor az elmúlt négy évben, elsősorban azért, mert a felmérések azt mutatták: a skótok a szívükben függetlenségpártiak, a szavazófülkékben viszont már nem biztos, hogy behúzzák az ehhez szükséges ikszet.

Alex Salmond, az újraválasztott skót első miniszter most ismét azt mondja, garantálja, hogy a következő négy éven belül kiírja a referendumot.