Aggastyánok találkoztak a Gyémánt-hegységben
Ők voltak a szerencsés kevesek, mert Délen több tízezren várnak arra, hogy északon élő rokonaikkal találkozzanak. Délen sorshúzással döntik el, hogy a 71 ezer várakozóból ki találkozhat a hozzátartozóival; az északi eljárás ismeretlen. Testvérek találkoznak főleg, akiket szétszakított az 1950 és 1953 között dúló háború. A két Korea közti gesztusharcban a találkozók az egyik legfontosabb elem, talán fontosabb, mint a Dél által adott rendszeres segély, amellyel az északi rezsim fenntartja magát. Utoljára 2010-ben volt ilyen találkozó, de miután az északiak ágyútűz alá vettek egy dél-koreai szigetet, megakadt a családegyesítő alkalmak sora.
Dél-koreai sajtóbeszámolók szólnak a megrendítő találkozóról. „Apánk utolsó akarata volt, hogy találjalak meg.” A 66 éves Kim Mjong-bok mondta ezt két évvel idősebb nővérének, Mjeong-jának, aki a családból egyedül maradt Északon. A 86 éves Li Beom-ju többször is bocsánatot kért, amikor öccsével és hugával találkozott. Neki, mint a legidősebb testvérnek kellett volna vigyázni testvéreire, de a nagyapja azt mondta: fusson el a háborúból, mert ő a legidősebb fiú. Ezt magyarázta most 72 éves lánytestvérének, akit 63 éve látott utoljára. Hasonló megrendítő párbeszédeket jegyeztek fel a kiválasztott újságírók.
A találkozók csak néhány órán át tartanak. A déliek meglepődve hallják, hogy rokonaik hosszú szónoklatokat vágnak ki, amelyekben a „nagy vezért dicsőítik, és az amerikai imperialistákat gyalázzák a félsziget szétszakítása miatt.” A találkozók hétfőig tartanak, az idős emberek számára bizonyára ez az utolsó alkalom, hogy látják testvéreiket, gyermekeiket. Az észak-koreai rendszer a „láthatási jog” megtagadásával büntet, ha a déliek neki nem tetsző módon viselkednek.
