Afrikai nő váltja a fehér férfit
Huszonhét feltételezett elkövető, hatan közülük már rács mögött, egy fő bűncselekmény hiányában felmentve, a többiek pedig szabadlábon, joggal vagy bujkálva. Ez a mérlege az eddigi csaknem kilenc évnek, Luis Moreno-Ocampo, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (CPI) főügyésze csaknem kitöltött mandátumának. Ő az első fővádló az 1998-as, római szerződéssel létehozott hágai törvényszéknél; ez utóbbi nem keverendő össze a holland királyvárosban székelő egyéb fontos taláros testületekkel, így a Milosevics-, vagy a Karadzsics-üggyel kapcsolatban a sajtóban szintén gyakran emlegetett Jugoszlávia-törvényszékkel, avagy az államközi ügyekben, mint Bős-Nagymaros kérdésében vagy újabban a macedón–görög névvitában ítélkező Nemzetközi Bírósággal.
A hivatalából jövőre, ötvenévesen távozó argentin jogász hét afrikai ügyet vett górcső alá: hármat a CPI-hez csatlakozó államok, így Uganda, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Közép-afrikai Köztársaság utaltak a hatáskörébe, kettőt (Darfúr/ Szudán és Líbia) az ENSZ Biztonsági Tanácsa, kettőt (Kenya és Elefántcsontpart) pedig a főügyész saját hatáskörben. Legnagyobb, talán utolsó „dobása” az lehet, hogy nemrég Hágába érkezett az elefántcsontparti erőszakkal kapcsolatban megvádolt Laurent Gbagbo; ő az első államfő, akit a fórum elé citáltak. (Szlobodan Milosevics szerb, illetve jugoszláv exelnököt a Jugoszlávia-törvényszék vonta felelősségre, amíg meg nem halt, Libéria egykori urát, Charles Taylort pedig a Sierra Leone-törvényszék, amely csak kihelyezett bíróságként működik holland földön, mivel afrikai felelősségrevonás esetén tartanak az elszabaduló erőszaktól.)
A CPI főügyészváltása egyszerre nevezhető jelentősnek és jelentéktelennek. A 49 éves gambiai Fatou Bensouda személyében egyrészt afrikai nő kerül fehér férfi helyére, ami tompítja az „antikolonialista” érveket, melyek szerint az egykori gyarmatosítók vonják felelősségre a volt alávetetteket, akiknek viszonyaiért pedig (lásd például az egykori Belga-Kongót) maguk is nagyban felelősek. Habitusváltásról is szó van. Moreno-Ocampo kapcsán a párizsi Le Monde-nak nevük elhallgatását kérve nyilatkozó hágai források kiemelik: a sztári allűröktől nem teljesen mentes ügyész az argentin katonai junta elnyomásának gyermeke, aki a rendőrségben inkább erőszakszervezetet lát, semmint a jogbiztonság letéteményesét. Hivatala pedig inkább emlékeztet egy miniatűr külügyminisztériumra, mint vizsgálóbírók szorgos hadára. Bírálatában a Human Rights Watch emberjogi szervezet felemlegeti, koherens stratégia hiányában megkérdőjeleződött a bíróság függetlensége is. Bensouda-tól, Gambia egykori államügyészétől és igazságügyminiszterétől, akit hétfőn, főleg Afrika támogatásával választottak meg New Yorkban az aláíró tagállamok, „alacsonyabb profilt”, visszafogottságot várnak.
„Összességében sikeresnek” minősíti Moreno-Ocampo tevékenységét Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Az ELTE és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója lapunk kérdésére elmondta, a CPI alapításakor félő volt, hogy pusztán „elméleti lehetőség marad”. – Moreno-Ocampo feladata az volt, hogy egyáltalán beindítsa a felelősségre vonást. Ezt a feladatot el tudta látni, mégpedig viszonylag jó eredménnyel – mondja. „Itt vagyunk és figyelünk!” – ez a hágai testület üzenete az emberjogi visszaélések elkövetőinek, népirtások résztvevőinek, noha paradoxon: a Nemzetközi Büntetőbíróságot leginkább támogatók között olyanok vannak az élvonalban, mint az Európai Unió, míg sokan ellenzik azon államok, mint például Szudán soraiból, amelyek vezetői később a vádlottak padjára kerülnek. A főügyész 2008-ban darfúri népirtással, emberiességi elleni, illetve háborús bűnökkel vádolta meg Omar al-Bashir altábornagyot, az afrikai ország államfőjét, és Adolf Hitlerhez is hasonlította. Lattmann szerint Bensouda mandátuma alatt nem várható radikális irányváltás. „Nem látok koncepcionális különbséget az elődjéhez képest. Óvatos, de ha kell, határozott főügyészre lehet számítani”.
