Adatgyűjtési botrány: az USA mindent tudhat, amit mi tudunk magunkról
Nem azért jöttem, hogy elrejtőzzek az igazságszolgáltatás elől. Azért vagyok itt, hogy bűnöket leplezzek le – nyilatkozta Edward Snowden, a múlt héten kipattant hatalmas amerikai adatgyűjtési botrány főszereplője. Az elektronikus megfigyelést végző amerikai titkosszolgálat, a Nemzeti Biztonsági Ügynökség (NSA) munkatársaként Snowden dokumentumokat másolt le és adott át a sajtónak arról, hogy titokban folytatott program keretében Washington évek óta amerikaiak és külföldiek millióinak internetes és mobiltelefonos kommunikációjához fér hozzá. A 29 éves férfi Hawaiiról Hongkongba menekült a felelősségre vonás elől, és ahogy most a South China Morning Postnak adott interjújában állítja, az NSA által végrehajtott évi több mint 61 ezer globális hackerműveletből százak irányulnak kínai és hongkongi célpontokra. Erről Snowden állítólag bizonyítékokat nyújtott át a lapnak – hogy a dokumentumokban mi szerepel, azt a hírszerkesztő, Chow Chung Yan kommentárja szerint még nem árulhatják el, de úgy tűnik, Snowden tudja, mit csinál, nem elhamarkodottan döntött a szivárogtatás mellett – és látszik rajta, hogy nagyon el akar jutni a nyilvánossághoz.
Snowden elmondása szerint az amerikai hackertámadások Hongkongban az internet gerinchálózatát is célba vették. Ezeknek a célpontoknak az egyike állítólag a Hongkongi Egyetem IXP-je (Internet Exchange Point) volt, amelyre behatolva az amerikaiak gyakorlatilag mindent láthattak, hozzáfértek a kínai adatforgalom nagy részéhez. Az IXP az az infrastruktúra, amelyen keresztül a különféle szolgáltatók hálózatai egymással kommunikálnak. Snowden állítására reagálva az egyetem a Reuters szerint megvizsgálta a maga IXP-jét, de nem talált támadásra utaló jeleket.
Kínában most az adatgyűjtési botránytól visszhangzik a sajtó, már csak azért is, mert Peking és Washington viszonyában az egyik nagy feszültségforrás az az amerikai vád, amely szerint kínai hackerek rutinszerűen támadnak nemzetbiztonsági célpontokat a Csendes-óceán másik oldalán. Az ezekkel kapcsolatos amerikai aggályoknak Washington már elnöki szinten is hangot adott, akkor, amikor Barack Obama szombaton Kaliforniában kínai kollégáját, Xi Jinpinget látta vendégül. Ezt a képet árnyalja Snowden állítása a több száz, Kína és Hongkong elleni amerikai hackerakcióról – vagyis az, hogy az Egyesült Államok nemcsak áldozat, hanem maga is támad az interneten. (Ami persze aligha lep meg bárkit is.)
Ami az adatgyűjtést illeti, azt az Obama-adminisztráció képviselői nemzetbiztonsági okokra hivatkozva a körömszakadtukig védelmezik. Egyik ritka nyilvános szerepléseinek egyikén így tett Keith Alexander tábornok, az NSA igazgatója; ő szerdán a szenátus hírszerzési bizottsága előtt azt mondta, az adatgyűjtéssel pár év alatt már tucatnyi merényletet sikerült meghiúsítani. Alexander szerint az NSA átláthatóan csinálta, amit csinált, legalábbis törekedett rá. Az nem igaz, amit Snowden állít, hogy az NSA munkatársaként bármelyik amerikait, akár az elnököt is megfigyelhette – tette hozzá a tábornok.
Snowden szerint a szolgáltatók közreműködésével az NSA telefonbeszélgetésekhez, e-mailekhez és a közösségi médiában megjelent személyes információkhoz férhet hozzá. A telefonbeszélgetésekről azt tudhatja, ki, mikor, kit és milyen telefonszámról hívott. Ismerheti a hívott fél számát és a tartózkodási helyét is, de azt nem, hogy a beszélgetésben mi hangzott el. (Az egyelőre nem világos, hogy az ügynökség az sms-eket láthatja-e.) Tartalmi akadályok az e-mailek és a közösségi média esetében már nincsenek: ha minden igaz, az NSA évek óta gyakorlatilag mindenféle korlátozás nélkül belenézhet a fiókokba, láthatja a regisztrációs adatokat és csevegések szövegét, de tudhatja azt is, ki mikor milyen IP-címről jelentkezett be.
Snowdent Washingtonban párthovatartozástól függetlenül sokan vonnák felelősségre az adatgyűjtési program leleplezéséért, az informatikus pedig azt állítja, Washington már elkezdte megfélemlíteni a hongkongi hatóságokat az ő mielőbbi kiadatása érdekében. Regina Ip, a hongkongi törvényhozási tanács egyik tagja ezt cáfolva a Guardiannek azt mondta, kiadatási kérelmet egyelőre nem kaptak az amerikaiaktól. Hasonlóan nyilatkozott a pekingi külügyminisztérium is. Ha Snowdent egyáltalán kiadják, az eljárás évekig húzódhat. A hétmillió lakosú Hongkong Kína két különleges közigazgatási területének az egyike (a másik Makaó), saját igazságszolgáltatása, oktatási rendszere és médiája van. Bár a városállam kötött kiadatási egyezményt az Egyesült Államokkal, ajánlhat menedékjogot azoknak, akiket a saját hazájukban politikai üldöztetés vagy kínzás fenyeget, erre hivatkozva pedig megtagadhatja a kiadatási eljárás lefolytatását is. A törvények szerint Peking beavatkozhat az ügybe és dönthet hatalmi szóval, ha úgy ítéli meg, hogy védelmi vagy külpolitikai érdekeit befolyásolja a kérdés.
Snowdent a szabadságjogi szervezetek hősnek kiáltották ki a szivárogtatások miatt, az amerikaiak véleménye azonban megoszlik az ügyben: a Reuters és az Ipsos felmérése szerint a válaszadók 31 százaléka hazafinak, 23 százaléka pedig árulónak tartja az informatikust. A megkérdezettek 46 százaléka nem tudta, mit gondoljon róla.
