Abramovics nyerte az oligarchák harcát
„Hiszek a rendszerben” – hangoztatta még ítélethirdetés előtt Borisz Berezovszkij, de úgy tűnik, a hit kevés volt: a leginkább a Chelsea futballklub tulajdonosaként ismert orosz milliárdos, Roman Abramovics nyert pénteken abban a perben, amelyet egykori mentora és későbbi üzlettársa Londonban indított ellene a Szibnyeft orosz olajipari vállalat részvényeinek eladása miatt. Berezovszkij keresetében hárommilliárd fontra (öt és félmilliárd dollárra) perelte Abramovicsot, mondván, a most 45 éves Chelsea tulajdonos fenyegetéssel vette rá őt arra, hogy mélyen áron alul váljon meg a részvényektől. A Londoni Kereskedelmi Törvényszék bírónője, Justice Gloster elutasította Berezovszkij keresetét. „Ez az ügy a tényekről szólt, a törvénynek vajmi kevés köze volt hozzá. A bíróságnak arról kellett döntenie, hogy Berezovszkijnak vagy Abramovicsnak hisz-e, és a bizonyítékok ellemzésekor arra a következtetésre jutottam, hogy Berezovszkij egy nem túlságosan meggyőző, megbízhatatlan tanú, aki számára az igazság tűnékeny fogalom, amelyet mindig a saját céljainak megfelelően alakíthat” – hangzott Gloster meglehetősen lesújtó ítélete.
Abramovics a perben a maga részéről cáfolta a megfélemlítést, de azt is, hogy Berezovszkij valaha az üzlettársa lett volna. A nála húsz évvel idősebb oligarchát a perben Abramovics végig a „politikai keresztapa” néven emlegette, és azt állította, Berezovszkij ugyan fontmilliókat kapott tőle szolgálataiért, de hangsúlyozza, nem voltak partnerek. Berezovszkij 2000-ben, egy Vlagyimir Putyin elnökkel való összetűzés nyomán menekült Nagy-Britanniába, ahol politikai menedékjogot kapott, és azóta is a putyini rendszer egyik nagynevű kritikusának számít.
Több mint ötmilliárd dolláros (3,2 millió fontos) értékével ez volt Nagy-Britannia legnagyobb pere. Nem mintha a tény túlságosan meghatotta volna Abramovicsot: ő az ítélethirdetésre el se ment. Ez a per volt egyébként a legdrágább is: az októbertől januárig tartó eljárás költsége százmillió fontra rúgott.
A londoni per igazi értéke egyébként abban volt, hogy akaratlanul is bepillantást engedett Oroszország kilencvenes éveinek hatalmi-üzleti viszonyaiba, a mai orosz elit meggazdagodásának történetébe. Berezovszkij szavaival olykor saját maga igazolta, hogy a jogállam hiányának hosszú éveken át kiemelt haszonélvezője volt. – Tehát megállapodott Borisz Jelcinnel: ön támogatja az elnököt a televíziós csatornáján keresztül, cserébe ő olyan pozíciót biztosít önnek, amely révén sok pénzhez juthat a két cégből? – Igen, így volt. – Ez Ön szerint korrupció? – – Semmiképpen sem. Az abszurd párbeszéd Abramovics ügyvédje és Berezovszkij között zajlott le az egykori orosz oligarcha októberi meghallgatásán. – Nem követeltem a pénzt Abramovicstól, hanem kértem – pontosította egy alkalommal a kérdezőt Berezovszkij.
De zavarba ejtő volt a novemberben kilenc napon át valló Abramovics is, aki elismerte: Berezovszkij befolyása nélkül sosem jutott volna az 1995-ben privatizált Szibnyefty olajvállalathoz (amelyet 13 milliárd dollárért adott át az állami Gazpromnak 2005-ben). A védelemért cserébe évi 50-100 millió dollárt fizetett Berezovszkijnak, akinek Abramovics szerint sosem volt résztulajdona olajtársaságban, így nem kellett eladásra kényszeríteni. Mentorának utoljára 1,3 milliárd dollárt utalt át. – Nem részvényekért adtam, hanem a szabadságomat vettem meg – mondta Abramovics, aki a perben elismerte: üzleteit azzal a hittel indította, hogy becsületesen is lehet sikeres az ember, de rájött, ez lehetetlen.
