Abbasz békejobbot nyújt, de nem alkuszik
A karácsony előtti napokban hagyományosan felélénkül a közel-keleti politika. Élénkségre szükség is lenne, hiszen jelenleg semmilyen nyilvános hivatalos kontaktus nincs Izrael és a palesztin oldal között. Vasárnap viszont Mahmud Abbasz palesztin elnök rezidenciáján vendégül látta az úgynevezett genfi kezdeményezés aláíróit. A palesztin és izraeli személyiségek aláírták 2003-ban a tartós béke alapelveit rögzítő nem hivatalos egyezmény tervezetét. Az izraeliek között több volt és aktív képviselő, pártvezető, katonatiszt volt.
A liberális Haaretz beszámolója szerint Abbasz a megegyezéses béke lehetőségét fejtegette. Szerinte Ehud Olmert volt izraeli kormányfővel egészen közel jártak a megállapodáshoz. Megegyeztek arról, hogy az izraeli katonaság kivonása után egy „harmadik erő” – feltehetően a NATO – garantálná a biztonságot. Olmert az 1967 előtti területek 6,5 százalékát kérte, ő 1,9 százalékot ajánlott.
Tagadta Abbasz, hogy nem volt kész a tárgyalásra, szerinte az izraeliek halasztgatták a megegyezést Olmert gyenge hazai pozíciója miatt. Abbasz a békevágyát hangoztatta, elmondta, hogy nyolc unokája van, akiknek békés jövőt szeretne. A palesztin vezetőnek az izraeli csoport legtekintélyesebb tagja, Amram Micna volt munkapárti vezető azt válaszolta, hogy ő az izraeliek többségéhez hasonlóan tudja, hogy egy jövőbeli békeegyezmény megosztja országát, és a független palesztin állam létrejön.
Hogy ez mikor valósul meg, nem lehet tudni. Az év végi politikai értékelések többsége úgy vélekedik, hogy a jelenlegi állóvíz veszélyes Abbaszra, akinek már nemcsak a radikális, de az Amerika-barát palesztin oldalon is komoly ellenfelei vannak. Közéjük tartozik Mohammed Dahlan, akiről nemrég azt írta a közel-keleti média, hogy puccsra készül Abbasz ellen. Dahlan talán kapcsolatban áll Szalam Fajjad palesztin kormányfő körével. A miniszterelnök – főleg amerikai segédlettel – elszántan építi az új, a korábbi palesztin szervezetektől független biztonsági erőket és az államigazgatást. Fajjad azt állítja, hogy jövőre készen áll arra, hogy kikiáltsák a palesztin államiságot.
Abbasz az izraeliekkel ebédelve azt hangoztatta, hogy lemondtak az erőszakról. A településeken folyó további építkezések – állította – „vörös vonal”, amelyet nem lép át. Benjamin Netanjahu viszont a hatalmát veszítené el egy újabb építkezési tilalommal, hiszen kormánya a vallásos és szélsőnacionalista pártok koalíciója.
„Túl nagy a szakadék az izraeli miniszterelnök által ajánlható maximum és egy palesztin vezető által elfogadható minimum között” – olvasható egy 2009. novemberi amerikai diplomáciai iratban, amelyet a WikiLeaks szivárogtatott ki. Washington számára kérdéses volt az is, van-e Izraelben tényleges akarat a megegyezésre: Netanjahu „érdekelt abban, hogy gesztusokat tegyen Abu Mázen (Mahmud Abbasz palesztin elnök) megerősítése érdekében, de nem fogadja el az izraeli építkezések teljes befagyasztását Ciszjordániában, amit Abu Mázen a tárgyalások szükséges feltételének tekint” – állt a sürgönyben.
