A vétó kétélű fegyver lenne
Az Európai Bizottság tavaly nyári, eredeti költségvetési javaslata egységesen minden tagállamnak a GDP 2,5 százalékában szabta meg a folyósított felzárkóztatási források összegét. Rontja a helyzetet, hogy a növekedés Magyarországon várhatóan igen alacsony lesz. (Az előrejelzések számítási módja vitatott, hiszen például a csőd szélére került Görögországnak nagyobb növekedési számokat jósol, mint hazánknak.) Ezek hatására a 2014–2020-as költségvetési szakaszban az elérhető források kerete húsz százalékkal csökkent volna – csakhogy az arányt tovább rontotta a bizottság nyári „technikai kiigazítása”, amely beszámította az új növekedési előrejelzéseket, valamint Horvátország csatlakozásának költségeit. Így már csaknem harminc százalékosra nőtt a „veszteségünk”. A tagállamok közti tárgyalásokat vezető, az EU soros elnökségét betöltő Ciprus a múlt héten jött ki újabb konkrét számokkal, ebben a kohéziós keretösszeg ismét csökkent.
Diplomaták rámutattak: Magyarország számára az eredeti, húszszázalékos veszteség is elfogadhatatlan. Ám arra is engedtek következtetni, hogy a megoldás érdekében nemcsak a veszteség arányának mérséklése, hanem a „fájdalomdíjként” esetleg elérhetővé váló további források is számítanak. A Van Rompuy-kabinet és a tagállamok között a héten kezdődő egyeztetések bizonyosan nem hoznak megnyugtató eredményt, a megoldást a november végén esedékes brüsszeli csúcson az uniós állam- és kormányfőknek kell megtalálniuk. A csúcs előtt közvetlenül a vezetők külön-külön is tárgyalnak Van Rompuy-jal, aki megpróbálja még az utolsó pillanatban közelíteni az álláspontokat.
Az uniós költségvetés elfogadásához egyhangú döntés kell. Egy esetleges magyar vétóval kapcsolatban óvatosan fogalmaz diplomáciai forrásunk, hiszen Budapest érdekelt az egyezség létrejöttében. Ha a megállapodás elmaradna, a közbefektetések, állami beruházások jövőjével kapcsolatban felmerülő bizonytalanságnak piaci hatása is lenne, ahogy valószínűleg a foglalkoztatást is negatívan befolyásolná. Ugyanakkor forrásunk a magyar problémára utalva kijelentette: – Nem tudok elképzelni egyezséget megoldás nélkül.
A magyar álláspont érvényesítése azért is nehéz, mert a trenddel szembe megyünk. A tárgyalásokhoz közel állók szerint a hét-nyolc nettó befizető tagállam akarata lett domináns. Ők a spórolás mellett érvelnek, szemben a „kohézió barátainak” nevezett, 14 országot magába foglaló csoporttal, amelyek ellenzik a kohéziós támogatások megnyirbálását. A soros ciprusi elnökség összesen 50 milliárdos vágást javasolt (a bizottsághoz képest) a büdzséből, és ez feltehetően még tovább nő, hiszen Németország 130 milliárdos megtakarítást szeretne elérni.
A november végi csúcs óriási politikai csatának ígérkezik. Miközben a nettó befizetők és a kohézió barátai csapnak össze, a britekkel is meg kell birkózni. David Cameron kormányfő vétóval fenyegetett arra az esetre, ha az EU reálértékben nem fagyasztja be a kiadásait 2020-ig. Kérdés, mennyire veszik figyelembe a vezetők azt, hogy az EU hitelessége a tét. Ha nincs megállapodás az unió költségvetéséről, ami az unió bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) mindössze egyetlen százaléka, az igen rossz üzenet lenne a piacoknak és az uniós polgároknak is, akik eddig azt hihették: a szorosabb integráció a cél. Ráadásul teljesen értelmetlenné válna a decemberi csúcson az EU jövőjéről tanácskozni.
