A vérlord védelme
A 61 éves ex-diktátor hónapokon át látszólag szenvtelenül, némán hallgatta végig a vádirat ismertetését, valamint kilencvenegy szemtanú - közöttük volt harcostársak - a fejére olvassák rémtetteit.
Taylor „eredeti bűne", hogy szemet vetett a szomszédos Sierra Leone gyémántkincsére, s annak megkaparintása érdekében felfegyverezte és kiképezte a lázadó, Foday Sankoh vezette Egyesült Forradalmi Front (RUF) katonáit, sőt irányította is a hadműveleteket. Sankohot még a nyolcvanas években a líbiai katonai kiképző táborban eltöltött idő alatt ismerte meg, s váltak országos cimborákká.
„Nincs a kezünkben semmiféle dokumentum vagy Taylor által aláírt parancs, így a körülmények egybevágó leírásával kellett bizonyítanunk. Ám az ügy kulcsfigurái olyan plasztikus képeket festettek le az egyes esetekről, ami önmagában is bizonyító erejű" - magyarázta a tárgyalások idén januárban kezdődött első szakaszát a Stephen J. Rapp, a vád amerikai vezérképviselője.
A tanúk igen apró részletességgel mesélték el a libériai vezér rémtetteit. Gyilkosságokról, csonkításokról, kínzásokról, nemi erőszakról és szexrabszolgák tartásáról, s nem utolsó sorban gyermekkatonák harcba küldéséről szóltak. A vádak egyenként is súlyosak, együtt pedig egy kegyetlen, gátlástalan, velejéig romlott ember képét festik Taylorról.
A védelem mindenesetre megpróbálta elhárítani a felelősséget védencéről, vagy szavahihetetlennek, beszámíthatatlannak feltűntetni a tanúkat. A legsúlyosabb bűn, amit felróttak Taylornak, a kannibalizmus. Joseph „Zigzag" Marzah, aki a libériai ex-diktátor halálbrigádjának korábbi parancsnokaként mutatkozott be, azt árulta el a bíróságnak, hogy Taylor és Benjamin Yeaten, korábbi libériai vezérkari főnök egyaránt tagja volt egy titkos nyugat-afrikai vallási közösségnek, és egyes alkalmakkor emberi szívet ettek. A vallomástételek legdöbbenetesebb mozzanata mégis az volt, amikor a védelem feltette a kérdést az egyik tanúnak: „Tud-e Ön olvasni vagy írni angolul?", mire a férfi felemelte megcsonkított jobb karját, s rezignáltan és angolul így szólt: „nincs kezem, amivel írni tudnék"...
Márciusban ezzel zárult a vád tanúinak meghallgatása, s a napokban a védelem álláspontjának kifejtése, a vádlott mellett kiálló 249 tanú - köztük ENSZ-tisztviselők és néhányan az afrikai gyémánt vevői közül - vallomástétele következik.
A nyitó napon Courtenay Griffiths brit ügyvédnő, a védelem vezetője vitte a szót. Mindenekelőtt kijelentette: védence ártatlan. Ha történtek is súlyos bűncselekmények a sierra leone-i polgárháborúban, azért nem a volt libériai elnök a felelős. Hosszasan foglalkozott azzal, hogy világosabbra árnyalja azt a sötét képet, amelyet a nyugati sajtó, valamint a Hollywoodban készült „Véres gyémántok és a hadak ura" címmel festett Taylorról. Szerinte a volt libériai elnök nem terrorista, hanem forradalmár, aki a neokolonializmus ellen harcol, s Sierra Leonéban is a béke megteremtése volt a célja. (Fura egy béke, amelynek több mint 150 ezer ember esik áldozatul, s tízezrek veszítik el végtagjaikat.) Az igazi bűnös szerinte a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok, amely ahelyett, hogy beruházásokkal, befektetésekkel segítené az egy kori gyarmatokat, zsoldosokat küld az általuk támogatott kormányok védelmére, hogy a gyémántra és más ásványkincsekre továbbra is rátehesse kezét. „Ez a per sem más" - zárta szónoklatát Griffiths - mint az újgyarmatosítás egyik formája, egy szabadságharcos meghurcolása. (Kissé pikáns, hogy Sierra Leone valaha éppen brit gyarmat volt.).
A seregnyi tanú vallomásának meghallgatása még hónapokig eltarthat. Kérdés, hogyan bírja majd Taylor kedvenc foglalatossága, a tenisz nélkül, amelyet előszeretettel játszott a scheveningeni (Hollandia) börtönben, amióta a 2006-ban kezdődött pert biztonsági okokból áthelyezték Freetownból a németalföldi királyi városba. A tárgyalóteremben kínosan elegánsan, sötét öltönyben és napszemüvegben megjelenő vérlord talán még meg is van győződve igazáról, s legszívesebben George W. Busht, az Egyesült Államok korábbi elnökét ültetné a vádlottak padjára. Taylor első rövid felszólalásában személytelen, elidegenítő modorban védekezett: „Itt azt állítják, hogy Charles Ghankay Taylor gyilkolt, sőt embert evett. Azt állítják róla, hogy mint egy utolsó gazember más szörnyűségeket is elkövetett. Ez az egész per arról szól, hogy kapjuk el Taylort, de - és itt egyes szám első személyre váltott - én nem követtem el semmit. Ártatlan vagyok!".
