A Vatikán sem vette komolyan a molesztálásokat
Megsemmisítő dokumentumot hozott nyilvánosságra az ír kormány által kinevezett független bizottság. A “Cloyne Report” nem kíméli sem az ír katolikus egyházat, sem a Vatikánt. Mint kiderült, a Cork államigazgatási körzethez tartozó Cloyne egyházmegyében még tizenhárom évvel azután is molesztáltak gyermekeket, hogy 1996-ban az ír katolikus egyház irányelveket adott ki a gyermekek védelmére vonatkozóan. Ugyancsak elmulasztotta az egyházi szervezet, hogy komolyan vegye a tizenkilenc pappal szemben 1996 és 2009 között benyújtott panaszokat.
A korábbi jelentések 2009-ben és 2010-ben láttak napvilágot és az 1975 és 2004 között, gyermekek ellen elkövetett atrocitásokról szóltak. Ha szervezett pedofil bűnszövetkezet nem is működött az egyházon belül, a megrontott áldozatok közel kétszáz, nevükön nevezett, vagy névtelenül maradt ír római katolikus pap ellen tettek bejelentést. Ám sem az egyházi, sem az állami szervek, sem a rendőrség nem hozta nyilvánosságra a történteket. Fontosabbnak tűnt az egyház tekintélyének és vagyonának megóvása, minthogy igazságot szolgáltassanak annak az állítólagosan több ezer fiatalnak, akiknek bizalmával a gondjukat viselő papok visszaéltek.
A héten közzétett leleplezések azért különösen megdöbbentőek, mert ahogy Frances Fitzgerald, ír gyermekügyi miniszter fogalmazott, “nem a távoli múltra vetnek árnyékot, hanem a ma Írországáról adnak megsemmisítő képet”.
Nem jön jól ki a vizsgálatból a Vatikán sem. A Papi Kongregáció elmulasztotta ugyanis betartatni az 1996-os irányelveket, így “egyes ír püspökök tetszésük szerint hagyhatták azokat figyelmen kívül”. A Cloyne dosszié kiadását követően John Magee, aki egészen múlt évi visszavonulásáig 1987-től volt az egyházmegye püspöke, sőt, három egymás követő pápa – VI. Pál, I., majd II. János Pál – személyi titkáraként dolgozott, bocsánatkérő levelet jelentetett meg, de elmulasztott felelősséget vállalni az igazság eltussolásáért.
Az új ír kormányfő, Enda Kenny “abszolút visszataszítónak” minősítette, hogy, - egy 1997-ben íródott levél tanúsága szerint, - a Szentszék csak “afféle vitairatnak” tekintette az 1997-es irányelveket és figyelmen kívül hagyta a megrontott áldozatok hosszútávú szenvedését. A Vatikánnak komoly erkölcsi és kánonjogi fenntartásai voltak azzal kapcsolatban is, hogy az ír kormány kötelezővé tette a pedofil cselekmények bejelentését. Magee püspök nyílt támogatást nyújtott magas rangú egyházi személyeknek, köztük egyik helyettesének, Denis O'Callaghannek, akik nem fogadták el, hogy a gyermekek bizalmával való visszaélésekről tájékoztatni kellett volna a hatóságokat. Kenny nem hagyott kétséget afelől, hogy a kiskorúak sérelmére elkövetett molesztálásokkal kapcsolatos információk visszatartása miatt kiróható ötéves börtönbüntetést nem lehet majd csökkenteni arra való hivatkozással, hogy a vétkest védi a gyónás szentsége.
Csütörtökön Eamon Gilmore külügyminiszter behivatta Giuseppe Leanza pápai nunciust és ismertette vele a Coyne-jelentésben foglaltakat. A találkozó után a vatikáni nagykövet elmondta, mennyire “felkavarta” az a tény, hogy nem sikerült megvédeni az egyházra bízott, katolikus internátusokban tanuló gyermekeket. Ígéretet tett viszont arra, hogy az egyház a jövőben mindent elkövet a gyalázat megismétlődésének elkerülésére.
