„A pénzügyi válságot nem lehet az államilag szabályozatlan hitelpiacok számlájára írni. Mélyebbre kell ásnunk, ha meg akarjuk érteni a hitelpiaci válság okait” – írja Richard Epstein a Chicago University jogászprofesszora a Forbes magazinban.

A pénzügyi válság kapcsán sokan temetni kezdték a neoliberális gazdasági modellt. Robert Skidelsky közgazdász szerint a hitel- és pénzpiaci válsággal lezárul a több mint három évtizede tartó konzervatív gazdasági ciklus, és az állami szerepvállalás nőni fog. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász szerint az elmúlt hónapokban ismét bebizonyosodott, hogy a piac láthatatlan keze korántsem működik tökéletesen. A jelzálogpiaci válság világossá tette, hogy az állami beavatkozástól mentes, alulszabályozott piac sem hatékony. Jacob Weisberg, a Slate webmagazin főszerkesztője már azon gondolkodott, hogy vajon hogyan nevezzük majd a kapitalizmus bukása utáni modellt. Egy újabb cikkében Weisberg egyenesen a libertárius ideológia halálhírét kelti.

A libertárius Epstein szerint azonban szó sincs arról, hogy a szabályozatlan piac összeomlása okozta volna a válságot. „A gondok az államilag támogatott jelzáloghitelezéstől indultak: a kormány az alacsony kamatokkal támogatta a hitelfelvevőket, és a Fannie Maenek illetve a Freddie Macnek ajánlott hitelátvállalással csak tetézte a bajt.”

Vagyis pontosan az történt, amitől a piaci megoldásokat támogató, és az állami szerepvállalást ellenző libertáriusok tartottak: az állami támogatás és a garanciavállalás arra ösztönözte az embereket, hogy nyakló nélkül eladósodjanak. A befektetőkben és a bankokban egyaránt hamis biztonságérzet alakult ki: az állam úgyis segít majd, ha valaki bajba jut.

Epstein elismeri, hogy a piaci szereplők – a hitelezők és a hitelfelvevők egyaránt – felelőtlenek voltak. De a piaci szereplők felelőtlenségégének hátterében mégis csak az állami felelőtlenség áll.