A válság kávémércéje
„Minél nagyobb valamely ország pénzügyi fővárosában a drága, tengerészeti elnevezésű, áldigó kávékészítményeket forgalmazó üzletek koncentrációja, annál valószínűbb, hogy az illető ország katasztrofális pénzügyi veszteségeket szenvedett el” – vezeti be az olvasót a legújabb közgazdaságtudományi felfedezés titkaiba Daniel Gross a Slate webmagazinban.
Thomas Friedman, a New York Times kommentátora tizenkét évvel ezelőtt állította fel a McDonald’s-elméletet, amelynek értelmében nem törhet ki háború két olyan ország között, amelyekben egyaránt működik McDonald’s gyorsétterem. A McDonald’s népei ugyanis a verekedéssel szemben a sorbaállást részesítik előnyben, és ha nézeteltéréseik vannak, azokat inkább egy Happy Meal menü mellett oldják meg. Az elmélet kiválóan működött, egészen addig, amíg Izrael be nem vonult Libanonba, s ha ez nem lett volna elég, még Oroszország is fegyveres konfliktusba keveredett Grúziával. Mondanunk sem kell, hogy mind a négy országban találkozhatunk McDonald’s éttermekkel.
Daniel Gross mindettől nem lett kedveszegett: szárnyra bocsátotta a nemzetközi közgazdaságtan legújabb tételét, a Starbucks-törvényt. Eszerint a népszerű amerikai kávéház-lánc üzleteinek sűrűségéből egyenes arányban következtethetünk az adott ország pénzintézeteinek válságára.
A nemzetközi pénzügyi válság egyrészt a kaliforniai, Las Vegas-i és floridai ingatlanbuborék kipukkanásából ered, másrészt pedig a New York-i központú hitelőrület bukásából. Mi köti össze ezeket az egymástól félkontinensnyi távolságra fekvő városokat? Mi más, mint hogy mindegyik telis-teli van Starbucks kávézókkal. Ahol az ingatlanfejlesztők új lakóépületek erdejét húzták fel, ott hamarosan megjelent a Starbucks, sőt, üzleteiben köttettek a kétes jelzáloghitel-ügyletek. De megjelentnek a Starbucks-kávézók ott is, ahol a pénzügyi világ varázslói fújták a hitelbuborékot. Manhattanben 200 Starbucks található.
Ausztráliában 23, Londonban 256 Starbucks kávéház van. Madridban 46, Dubaiban úgyszintén, Dél-Koreában 253, Párizsban 35. Mindeme helyszíneken az ég is a válságtól zeng. Nem úgy Latin-Amerikában, ahol alig van Starbucks. Nem úgy Skandináviában, ahol egyáltalán nincs. Hogy mi a magyarázat? Akik Starbucksot fogadnak be, hajlamosak a régi jó hazai kávékultúrát feladni az amerikai gyors egyenétkeztetésért, s nyilván ugyanígy cselekszenek ingatlan- és pénzügyeikben.
Ha tehát azt szeretnénk tudni, hol várható összeomlás, nem kell a pénzügyi elemzők jelentéseivel bíbelődni. Elég a Starbucks-kalauzt átlapozni. Törökország például nagyon gyanús. Isztambulban, ebben a nagy kávékultúrára visszatekintő városban 67 Starbucks működik.
Ha Gross elmélete helytálló – márpedig ily meggyőző érvelés után mi más lehetne –, akkor Magyarország még nincs rajta a lejtőn. De már folynak az első Starbucks megnyitásának előkészületei.
