De a jó ügy érdekében kilenc, különböző pártállású képviselőnő egy színpadon állt ki nemrég, hogy előadják az amerikai írónő és aktivista – nőkkel készített interjúkon alapuló, rendkívül intim, szellemes, megrázó, vicces és szomorú – művét. A jó ügy: a nők elleni erőszak visszaszorítása.

A témát hallva sokan talán legyintenek, mondván, Európában ilyen már alig van. Pedig az európai nők 45 százaléka szenved el élete során valamilyen formájú erőszakot férfiaktól, és ebbe beletartozik a családon belüli erőszak vagy a nemi szerv megcsonkítása is. Az unióban a nők 40-50 százalékát éri szexuális zaklatás a munkahelyén. Ráadásul Magyarországon, Észtországban és Olaszországban nem számít bűncselekménynek a nőkkel szemben elkövetett családon belüli erőszak.

– Ez jó példa arra, hogy konkrét lépéseket szeretnénk végre elérni a nők elleni erőszak visszaszorításában – mondta lapunknak a finn néppárti ­Sirpa Pietikainen, aki az előadás egyik szervezője volt. Az előadás ellen egyébként csak egy német konzervatív politikus tiltakozott, de Pietikainen szerint az előadás az Európai Néppártban is általános támogatást élvezett.

A finn politikusnak nem volt nehéz összeverbuválni a bevállalós képviselő-társaságot. Mindenki választott magának monológot, és úgy osztották el a történeteket, hogy mindenkinek jusson szomorú és vidám is. A képviselőnők csupán egyszer próbáltak közösen. Az Európai Parlament brüsszeli épületében rendezett előadásra több mint százfős közönség gyűlt ­össze. Szép számmal voltak a nézők között férfiak is.

– Fontos, hogy a férfiak beszéljenek a nők elleni erőszakról egymás között, és megértessék a társaikkal, hogy mi számít erőszaknak, és mi nem – nyilatkozta lapunknak az előadás után Ulrike Lunacek. Az osztrák zöldpárti képviselőnő szerint jó lenne, ha férfi képviselőtársaik is hallatnák a hangjukat e kérdésben, és sajátjuknak tekintenék az ügyet. – Provokatív, de szükséges – mondta a felvállaltan leszbikus Lunacek az előadásról, utalva arra: lényeges, hogy minél több, a nők elleni erőszakkal szemben harcra kész nőt és férfit elérjenek az akcióval. – Ez a darab hangot ad azoknak, akiket alig hallunk meg – magyarázta Pietikainen.

A képviselőnők kiemelték, hogy a nőket ért erőszak az egész családra és így az egész társadalomra hatással van, ezért mindenkit érint a kérdés. – Mindig ott a félelem. A lányokat úgy neveljük, hogy vigyázzanak, készüljenek fel arra, hogy erőszak érheti őket – mutatott rá az abszurd helyzetre az osztrák politikus.

A közönség hálás volt a képviselőknek, akiknek az előadását egyáltalán nem lengte be az amatőrök kínos ügyetlensége. Persze politikusokként hozzá vannak szokva ahhoz, hogy nyilvánosság előtt beszéljenek, akár kényes dolgokról is. A legnagyobb tapsot a nyögéstípusokat bemutató „kórus” kapta. A képviselőnők egyszerre adták elő a kéjes hangokat, de az „EP-féle nyögés” után mindegyikük visszatartotta a lélegzetét, és síri csöndben maradt – hatalmas kacagást kiváltva a nézőkből.

Az amerikai Ensler az előadás után azt mondta, hogy az Európai Parlament feladta a leckét a washingtoni Kongresszusnak. Ott is kellene előadást tartani – vélte. Mint kiderült, az osztrák törvényhozásban már szerveztek hasonló előadást; Magyarországon egyelőre nem lesznek monológok.

VDAY