Csütörtökön urnához járul Zambia népe, hogy megválassza az augusztusban elhunyt Levy Mwanawasa elnök utódját. Hálás, mégis nehéz örökség lehet, hiszen a dél-afrikai térség legstabilabb gazdasága, a viszonylagos politikai nyugalom azonban csak a felszín, amely alatt – ha nem is súlyos és feloldhatatlan – ellentmondások feszülnek.

A néhai államfő ugyanis prosperáló gazdaságot, élénk növekedést, kiegyensúlyozott költségvetést hagyott maga után. A külföldi (főleg kínai) működő tőke kedvelt befektetési célpontja a zambiai rézbányászat. (Más gazdasági ágakba – idegenforgalom, élelmiszeripar stb. – a kormányzat noszogatása ellenére sem „szállnak be”) Csakhogy augusztus óta az ország exportbevételének négyötödét adó réz világpiaci ára meredeken zuhan – amit tovább gyorsított az egész világot megrázó pénzügyi válság, s ez egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat Zambia számára.

A rövid kampányban a legjobb teljesítményt a Mwanawasa hivatalát ideiglenesen átvett alelnök, Rupiah Banda, a kormányzó Mozgalom a Többpárti Demokráciáért (MMD) jelöltje és az immár harmadik elnökválasztási harcát vívó Michael Sata, a Hazafias Front (PF) nyújtotta, legalábbis ők ketten messze több voksra számíthatnak a közvéleménykutatások szerint, mint ellenfeleik.

Talán meglepő, de a két politikust több dolog köti össze, mint ami elválasztja. Mindketten 71 évesek, s hosszú ideig együtt dolgoztak az ország első elnöke, Kenneth Kaunda apparátusában. Egészen 1991-ig, amikor Sata szakított pártjával, hogy saját ambícióit igyekezzen kiteljesíteni.

Választási ígéreteik is hasonlóak: adócsökkentést és a vidéki gazdák bőkezű támogatását helyeztek kilátásba. A különbség leginkább kettejük habitusában mutatkozik. A már egyszer a politikától visszavonult Banda jól képzett diplomata, megfontolt és nyugalmat sugárzó egyéniség, aki ennek megfelelően az eddig sikeresnek bizonyult politika folytatását ígéri, némi szociális felhanggal.

Sata viszont maga a tűz. Kevésbé tanult, ám annál ravaszabb politikus hírében áll, csakis így küzdhette fel magát a legnépszerűbb ellenzéki vezérré, aki szívesen játszik a nemzeti érzelmek húrjain is. Két éve, az elnökválasztási kampányban éles kirohanásokat intézett a rézbányászatban igencsak aktív kínai befektetők ellen, mondván, hogy kizsákmányolják a zambiai munkásokat. Azóta ő is szelídebb hangot üt meg, nem akarja elriasztani a legjelentősebb munkaadókat.

A közvélemény-kutatások egyelőre Sata győzelmét jósolják, aki máris kijelentette: nem fogja elfogadni a választások eredményeit, ha csalást gyanít. S ha beigazolódik a helyi elemzők félelme, Banda sem fog belenyugodni egy esetleges vereségbe, viharos hetek, hónapok, netán évek várhatnak Zambiára, amire „rámehet” az ország gazdasági, politikai stabilitása, a felszabadulás óta eltelt 44 esztendő minden eredménye.