Kambodzsai textilmunkások: Heti 80 óra robot, éhbérért
Nem meglepő, ha a munkások már hetek óta tiltakoznak a havi 80 eurós éhbérek ellen. - Ahhoz, hogy emberi körülmények között élhessenek, és még ételhez is jussanak, legalább 3-400 dollárt kellene keresniük - fogalmaz Anna McMullen. Összehasonlításul hozzáteszi: az általuk gyártott sport- vagy éppen fast fashion ruhadarabok költségének mindössze egy százaléka megy a munkások fizetésére.
Ám a tiltakozás most már erőszakba torkollt: pénteken legalább négy civil meghalt, többen pedig megsebesültek Kambodzsában, miután a katonai rendőrség tüzet nyitott a tüntető munkásokra. A lövések az után dördültek el, hogy a fizetésemelést követelő ruhaipari dolgozók a fővárostól délre, az egyik gyárövezetben eltorlaszoltak egy utat és összecsaptak a rendőrökkel. A többezres dühös tömeg köveket, üvegeket és Molotov-koktélokat hajított a rendőrök felé. A katonai rendőrség szóvivője úgy nyilatkozott, hogy miután kilenc rendőr megsérült, kénytelenek voltak keményen fellépni a tüntetőkkel szemben. A szóvivő csak egy halálos áldozatot ismert el, ám a LICADHO kambodzsai emberi jogi szervezet szerint legalább négy ember lelte halálát pénteken.
A munkások a jelenlegi, havi 80 dolláros minimálbér dupláját követelve vonultak az utcára. „A főnökeink arra kényszerítenek, hogy hosszú órákon át, gyakran szünet nélkül dolgozzunk folyamatosan. Ráadásul a fizetésünk is olyan nyomorúságos, hogy épp csak megélünk belőle” – nyilatkozta a BBC-nek Nun Vanak, textilipari munkás, aki fizetéséből gyermekét, és a fővárostól távol élő családját is el kell tartania. Ő csak egyike annak a félmillió alkalmazottnak, akiket nem ritkán heti 80 óra munkavégzésre kényszerítenek.
A kormány ugyan ajánlott egy mintegy 20 százalékos emelést, de a munkások nem fogadták el az ajánlatot. A tizenöt milliós országban mintegy félmillió ember dolgozik a textiliparban, ami éves szinten 5 milliárd dollárt hoz az államnak, így kulcsfontosságú bevételi forrásnak számít. A kormány azonban nem hajlandó 100 dollár fölé emelni a havi minimálbért, és utasította a gyárakat, hogy ismét kezdjék meg a zavartalan működést (becslések szerint a munkaleállás napi 20-30 ezer dolláros kiesést jelent egy-egy gyárnak).
„Ha a kormány és a gyártulajdonosok is tudják, hogy nem lehet megélni a jelenlegi fizetésből, miért nem mennek bele a béremelésbe?” – tette fel az AP riporterének a költői kérdést Chea Mony, a Munkások Szabad Szakszervezetének vezetője.
Olcsó munkaereje miatt Kambodzsa igen kedvelt a nagy világmárkák körében – az Adidas, a Puma és az H&M is többek között itt gyártatja ruháinak egy részét –, de a nyomorúságos fizetések és a gyárakban tapasztalható életveszélyes munkakörülmények miatt a térség más országai is felhívták már magukra az emberi jogi szervezetek figyelmét. Az utóbbi évek egyik legtöbb áldozattal járó balesete egy bangladesi gyárban történt, amely 2013 májusában omlott össze, több mint ezer ember halálát okozva.
A textilipari dolgozók az utóbbi hetekben egyesítették erőiket az ellenzékkel és több ezer kormányellenes tüntetővel, miután az ellenzék vezetője, Sam Rainsy, a Kambodzsai Nemzeti Megmentési Párt (CNRP) vezetője és egykori pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy megválasztása esetén 160 dollárra emeli a minimálbért. Mintegy 500 gyár 350 ezer dolgozója csatlakozott hozzájuk. A CNRP már hónapok óta új választások kiírását követeli Hun Sen miniszterelnöktől, mivel állítása szerint a Kambodzsai Néppárt (CCP) elcsalta a tavaly júliusi választásokat, és mintegy 2,3 millió szavazatot „lopott el”.
A 29 éve hivatalban lévő kormányfő politikai pályája egyik legrázósabb időszakát éli. Miután tavaly összefogott az ellenzék, sikerült egy jelentős tábort maga mögé állítania, akiknek elege lett az alacsony bérekből, a korrupcióból és a kitelepítésekből. Sennek a külföldi befektetésekkel némileg sikerült felélénkítenie a világ egyik legszegényebb országának gazdaságát, de gyakran éri kritika az ellenzékiek erőszakos elhallgattatása miatt.
