Az eddigi információk szerint a 112-es sürgősségi segélyszolgálatot működtető különleges szolgálat (STS) mérte be rosszul a gép roncsát, ez vezetett a tragédiához. A zuhanás hét túlélője hiába közölte a helyzetük pontos koordinátáit, a mentőcsapatok a titkosszolgálattól kapott adatok alapján indultak el. Így viszont több értékes órát elvesztegettek, időközben pedig a pilóta és az egyik utas kihűlés következtében elhunyt.

A repülőgépen a két pilóta mellett négy orvos és egy rezidens orvos utazott. Azért tartottak Bukarestből Nagyváradra, hogy egy agyhalott beteg szerveit átültetésekre előkészítsék. A ködben eltévedt kisrepülő az Erdélyi Szigethegységben hajtott végre kényszerleszállást hétfőn 16 óra után, egy erdős, hegyes területen. A kényszerleszállást valamennyien túlélték, maguk riasztották a hatóságokat. Noha a gép koordinátáit is közölték, a mentőcsapatoknak több mint nyolc órába tellett, amíg elérték a roncsot.

A hírtelevíziók által sugárzott képsorok teljes fejetlenségről árulkodtak, de a koordináció hiányára panaszkodtak a mentésben részt vevő önkéntesek is. A mentőcsapatok turistatérképek, jobban mondva a turistáknak a menedékházaknál osztogatott szórólapok alapján próbáltak tájékozódni. Végül egy erdész bukkant rá a túlélőkre Kolozs és Fehér megye határvidékén, Horea község körzetében, helyi idő szerint 21.00 óra után. Ekkora a sérültek több mint öt órát töltöttek a hegyen, félméteres hóban, fagypont alatti hidegben, megfelelő felszerelés nélkül. A hatóságok másfél órával később értek oda. A pilóta, Adrian Iovan már halott volt, egy súlyos állapotban lévő háziorvos még élt, de már nem volt eszméleténél. Utóbbit rögtönzött hordágyon szállították helybéliek a három kilométernyire várakozó mentőkhöz, de már nem tudták feléleszteni. Koordináció hiányára utal, hogy a Kolozs megyei tanács elnöke, Horia Uioreanu elmondta: a tévéhíradókat nézve, saját hatáskörben mozgósította a neki alárendelt hegyi mentőket, hivatalosan őt nem értesítették a balesetről.

A telefonhívás rossz bemérése azért is furcsa, mert a sajtó múlt héten adott hírt egy korrupcióval gyanúsított politikus őrizetbe vételéről. Akkor az illetőt az országúton tartóztatták fel a rendőrök, miután a titkosszolgálat a mobiltelefonja segítségével lokalizálta.

2006-ban a mostanihoz kísértetiesen hasonló eset történt, amelyről Romeo Lupu, a rohammentők időközben nyugdíjazott pilótája számolt be. Elmondása szerint hasonló időjárási és terepviszonyok között hajtott végre kényszerleszállást Erdély keleti határán, Beszterce megyében. A gép rendelkezett ugyan transponderrel, a hatóságoknak viszont nem volt olyan műszere, amely lokalizálta volna a gépet a műholdas információk alapján. Ahogy most, akkor is véletlenül volt egy GPS az egyik utasnál. Azonban hiába közölték a pontos helyzetüket, a mentőosztagok módszer- és rendszertelenül fogtak neki a keresésnek.

– Folyton azt kérdezték tőlünk telefonon, hogy mit látunk. Mit láthattunk volna? Nem volt körülöttünk más, csak hó és a fenyves – idézte fel a pilóta. Elmondása szerint végül a helybéli erdészek tették fel az „intelligens kérdéseket”, amelyek alapján a túlélőkre rátaláltak. – Olyasmiket kérdeztek tőlünk, hogy vékony vagy vastag fákat látunk, majd arra kérték a még járni képes kollégánkat, hogy keressen egy kivágott fát, és nézze meg, milyen színnel jelölték meg. Később elmagyarázták, hogy a jelölés szektoronként változik, végül így találtak ránk – emlékezett a volt pilóta. Úgy vélte, komolyabb sérülés esetén a 2006-os baleset ugyanúgy katasztrófába torkollt volna.