A világ környezetvédőinek gondolkozását sokáig a 19. századi közepének romantikus arisztokrata felfedezőinek szemléletmódja határozta meg. A nemzeti parkok megalapítását szorgalmazó természetvédők az emberi beavatkozástól mentes vidék konzerválásának nevében elüldözték vagy kiirtották a területen élő őslakosokat is.

A „vadaknak" tekintett törzseket sokáig nem illették meg az emberi jogok, és kultúrájuk fennmaradása sem volt érték a természetvédők számára - derül ki Mark Dowie Természetvédelmi menekültek: a természetvédők és az őslakosok konfliktusának évszázada című könyvéből, amelyből a Guernica környezetpolitikai magazin és a The Boston Globe közöl részleteket.

Dowie a néhány éve megjelent Talajvesztés, avagy az amerikai environmentalista mozgalom a huszadik század végén című könyvében élesen bírálta a zöldmozgalmak dogmatizmusát és elitizmusát. Új könyvében a természetvédők és az őslakosok közti háborúról számol be.

A 19. század közepén kialakult környezetvédő mozgalom romantikus eszméken alapult. A természet legfőbb értékének az emberi beavatkozástól mentes vadont tekintették. Az amerikai nemzeti parkok kialakítását szorgalmazó természetjárók idillikus képet festettek a vadonról: úgy mutatták be, mintha a szó szoros értelmében érintetlen lenne.

A teljes cikk a Globusz.net-en >>>>>>>