Robert Fico sokat változott az elmúlt években, a választások utáni megszólalásaival higgadtabb és a média felé nyitott politikus látszatát kelti. Mindez azonban nem biztos, hogy tükröződni fog a magyar–szlovák viszonyban. Erős szlovák kormánnyal és nehezebb tárgyalási pozíciókkal kell számolni. Jó lenne, ha Budapest és Pozsony nagy önfegyelmet tanúsítana, s csendes, higgadt háttértárgyalásokkal megpróbálná előkészíteni a két szomszédos ország közötti problémák megoldását, például a kettős állampolgárságot keményen szankcionáló, jogfosztó szlovák törvény kapcsán – erről Szarka László történész beszélt a Népszabadságnak a szlovák választások eredményeit kommentálva.

A komáromi Selye János Egyetemen oktató, Szlovákiát jól ismerő szakértő szerint egy pillanatra azt is meg lehet ünnepelni, hogy a magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem jutott be a pozsonyi törvényhozásba. A szélsőséges Slota szavazói azonban nem tűntek el, nagy részük valószínűleg a győztes pártra szavazott. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az 5,5 milliós EU- és NATO-tagállamban 350 ezren írták alá Slotáék „Egynyelvű Szlovákiát!” követelő népszavazási kezdeményezését.

Szarka szerint Fico és pártja, a szociáldemokrata Smer elsöprő győzelme, a hagyományos jobboldal összeomlása mellett az Egyszerű Emberek sikere jelentett némi meglepetést, egyébként a papírforma dominált. – Ebből is jól látható, hogy a populizmusra bal- és jobboldalon egyaránt tömeges igény mutatkozik – mutatott rá.

A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kudarcáról a történész azt mondta, hogy a Berényi József vezette politikai erő megpróbálta kibővíteni az etnikai párt programját, s igyekezett megszólítani a munkanélküli, reményvesztett dél-szlovákiai rétegeket, ez azonban nem sikerült. – Ezekben a választói rétegekben a kis pártoknak jóval kisebb az esélyük, mint a kormányt alakító nagyoknak. Az elkeseredett emberek csodákat várnak, a csodákat a nagy pártoktól remélik, így érthető, hogy a dél-szlovákiai körzetekben a dunaszerdahelyi és komáromi járás kivételével mindenütt a Smer győzött – fejtegette.

Az MKP azért sem tudott kitörni az etnikai párt Fico által a választások után is elítélőleg értékelt szerepéből, mert a konkurens szlovák politikai erők egyértelműen Magyarországgal és a magyar kormánnyal azonosították őket. Erre persze ráerősített az is, hogy az Orbán-kormány kizárólag a Berényi József vezette MKP-t ismeri el a szlovákiai magyarság legitim képviselőjének. Bugár Béla, a Híd elnöke pedig azt is szóvá tette, hogy a kormány által ellenőrzött magyarországi (köz)média szintén erősen Berényiék felé hajlott. Mindenesetre a parlamenti küszöböt átlépő Híd-Most vezetői sem dőlhetnek nyugodtan hátra, az ő jelentős voksveszteségük azt mutatja, hogy a magyar-szlovák együttműködés pártjaként törékeny konstrukcióra támaszkodhatnak.

Szarka azt tapasztalta, az abszolút többség megszerzése Ficót is meglepte, aki viszont a szlovák köztévében visszafogottan reagált arra, hogy a parlamentbe bejutott pártok elnökei első megszólalásaikban visszautasították koalíciós ajánlatát. Igaz, a kormányfőjelölt által ambicionált programot, így az egykulcsos adórendszer feladását, a bankszféra megadóztatását, a munkanélküliség leküzdését, az eladósodás megállítását, a költségvetési egyensúly megtartását célzó, egyszerre nehezen teljesíthető terveket egyelőre nem támogatják.

Az persze más kérdés, hogy egyes ellenzéki pártok később, különalkuk keretében, háttértámogatás formájában bizonyos esetekben megszavazhatják a kormány előterjesztéseit. Az viszont biztosra mondható, hogy Fico kormánya kezdetben mindenképpen meg akar felelni az Európai Unió és az eurózóna elvárásainak, vagyis be kívánja tartani a fiskális paktum előírásait – ami már önmagában is megnehezítheti összes ígérete betartását.

„Repülő” Robert. Ficót és az abszolút többséget ünneplik a Smer központjában