Huszonkét oldalon sorolta fel az Antonio Ingroia államügyész vezette ügyészcsoport a maffia és az állam közötti paktum résztvevőinek névsorát és szerepét. A négy év ügyészi vizsgálat eredményeit tartalmazó dokumentum a bíróság számára készült, de az olasz sajtóban is megjelent.

Ezek szerint a kilencvenes évek elején, a "tiszta kezek" korrupcióellenes ügyészi vizsgálatsorozat idején, amikor a Kereszténydemokrata Párt (DC) és a többi történelmi olasz párt leváltása politikai űrt teremtett, a szicíliai maffia új politikai "referenseket" keresett magának. A Cosa Nostrának új megállapodást kellett kötnie az új olasz politikával. A bűnszervezet egyik célja a maffiózók szigorú börtönkörülményeinek enyhítése volt.

Az államra gyakorolt nyomás részét képezte a 1992–93 közötti merényletsorozat Giuseppe Falcone és Paolo Borsellino szicíliai ügyész meggyilkolásával.

A Cosa Nostra végül az 1994-ben színre lépett Silvio Berlusconiban találta volna meg "politikai partnerét", Berlusconi jobbkezének, Marcello Dell'Utri szenátornak a közvetítésével.

"Itália húsz év óta intézményes amnéziában szenved, és elfelejti, hogy a maffia az állammal kötött megállapodásnak köszönheti túlélését" – hangoztatták az ügyészek.

Tizenkét személy ellen kértek vádemelést a maffia-állam paktum miatt. Közöttük van a keresztapa Toto Riina, a Cosa Nostra 1993-ban letartóztatott vezére, a 2006-ban elfogott Bernardo Provenzano, a maffiagyilkos Giovanni Brusca, a Falcone-merénylet elkövetője, Mario Mori, az olasz csendőrség egykori tábornoka, Nicola Mancino egykori volt belügyminiszter és Dell'Utri is.

Berlusconi és a többi akkori olasz kormányfő nincsen közöttük, mivel őket az ügyészség a maffia diktálta paktum szenvedő alanyainak tartja.