Hiába az ötmillió aláírás, Nurszultan Nazarbajev nem támogatja, hogy saját hatalmát választások nélkül hosszabbítsák meg 2020-ig. Kazahsztán elnöke visszautasította a parlament erre vonatkozó alkotmánymódosítási javaslatát is. A "nemzet vezetője" címet is viselő politikus azonban csütörtökön kijelentette: kész vezetni az országot, amíg "egészsége és a nép engedi", ezért részt kíván venni a jövőre esedékes választásokon.

A 72 éves Nazarbajev már így is a "legtartósabb" vezetőnek bizonyult a posztszovjet térségben. Ő az egyetlen, aki a Szovjetunió felbomlása óta hatalmon van országában, amelynek élére tulajdonképpen már 1984-ben került, amikor a 2,2 millió négyzetkilométeres ország még szovjet tagköztársaság volt. Hosszú pályafutásának ellenére csak két elnökválasztást nyert meg: 1999-ben 80, 2005-ben 90 százalékkal. 1999-ig csak népszavazás útján hosszabbította meg hatalmát.

Nem kétséges azonban a 2012-es választás eredménye, elvégre minden hatalom Nazarbajev kezében összpontosul, a polgármesterek, a bírók kinevezésétől a parlament kontrollján át a külpolitikai irány meghatározásáig. Ám külvilág kevés kritikát fogalmaz meg a rendszert illetően: az olajban gazdag ország ugyanis a posztszovjet közép-ázsiai térség legstabilabb állama, amely ügyesen lavírozik Moszkva és a Nyugat, valamint egyre inkább Kína között. Miközben Moszkva legszorosabb szövetségesének mondja magát – Kazahsztán tagja lett a tavaly létrejött orosz-kazah-belarusz vámszövetségnek is – addig az olajkitermelésbe szívesen von be amerikai vállalatokat is. Moszkva azt is kénytelen volt elnézni Kazahsztánnak, hogy közvetlen gázvezetéket épített ki Kínával. Ezzel nem csak leválasztotta magát az orosz vezetékekről, önállóan piacot találva, de Oroszország alkupozícióját is gyengítette az orosz-kínai gázszállítási tárgyalásokon. (Moszkva és Peking között a gázszállítás legnagyobb akadálya, hogy nincs egyezség az árról.)

Mindezt – ellentétben az olajban szintén gazdag Türkmenisztánnal – "felvilágosult abszolutista" vezetőként teszi. Az életszínvonal magasabb, mint a szomszédos országokban, így Nazarbajev társadalmi támogatottsága valóban jelentős.

Az ellenzéket nélkülöző rendszert vezető Nazarbajev épp stratégiai fontosságú kulcspozíciója és gazdasági súlya révén Washington szimpátiáját is kivívta. Korábban Dick Cheney még alelnökként utazott a 16 milliós országba, ahol az ország fejlesztéséért és a Washingtonnal folytatott stratégiai együttműködésért magasztalta a ma már alkotmányban rögzítetten is a "nemzet vezetőjeként" tisztelt Nazarbajevet.

Csak szerény elutasításán múlt, hogy az Almatiból 1997-ben áthelyezett új fővárost, a szinte a semmiből felépített Asztanát nem Nurszultannak nevezik. Az elnök ugyanis nem fogadta el a parlament erre vonatkozó kezdeményezését.