A szerbek nem gratuláltak
Jakup Krasniqi, a képviselőház elnöke beszédében arról szólt: 2008. február 17-én a szabadságért, a függetlenségért, a demokráciáért és az emberi méltóságért folytatott évszázados törekvések váltak valóra, Hashim Thaci miniszterelnök pedig köszönetet mondott az Egyesült Államoknak és a többi szövetségesnek, amiért támogatják Koszovót, amely szerinte mindent megtesz állampolgárai biztonsága érdekében.
A koszovói külügyminisztérium adatai szerint Koszovó függetlenségét eddig 106 ország ismerte el, elsőként Afganisztán, majd az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Albánia és Törökország. Magyarország az EU 22 országához hasonlóan szintén elismerte az új országot 2008 márciusában. (Az EU-tagállamok közül Spanyolország, Románia, Görögország, Szlovákia és Ciprus ezt máig nem tette meg, főként a helyi kisebbségek függetlenségi törekvései miatt.)
Szerbia Koszovó-ügyi irodája viszont közleményben tudatta: Belgrád soha nem fogja elismerni országa déli tartományának a függetlenségét, és az erőszakkal, az ENSZ jóváhagyása nélkül elszakított Koszovó örökre Szerbia része marad. „Ezt a szerbek jogfosztásán, az etnikai gyilkosságokon, a pravoszláv szent helyek megszentségtelenítésén, a történelem meghamisításán létrejött tákolmányt nem lehet államnak tekinteni. A szerb tulajdon kisajátítása és megsemmisítése tovább folytatódik, a privatizáció egyértelmű haszonélvezői az albánok”, áll többek között a közleményben. A szöveg emlékeztet arra is, hogy 2004 óta hol követtek el a szerbek ellen támadásokat és gyilkosságokat, amelyeknek a tettesei még mindig nem kerültek rendőrkézre. Leszögezi: a szerb állam az utóbbi hónapokban mindent megtett a szerbek és az albánok biztonságos és békés együttélése érdekében, de amíg vallástól és nemzettől függetlenül nem vesznek őrizetbe minden elkövetőt, nem kerülhet sor tartós megbékélésre.
Szerbia és Koszovó között csak tavaly áprilisban kezdett normalizálódni a viszony, Ivica Dacsics szerb és Thaci koszovói miniszterelnök ekkor írta alá az erről szóló brüsszeli megállapodást, amelynek alkalmazásáról a mai napig tárgyalások folynak a két ország között. A küszöbönálló szerb választások után sem várható lényeges változás.
Jugoszlávia idejében Koszovó az ország legszegényebb régiói közé tartozott, de az IMF értékelése szerint 2011 óta jelentős lépéseket tett a versenyképesség javítása érdekében. Komoly infrastrukturális beruházásokat hajtott végre, és a bankszektor is gyorsan fejlődött; ezt az euróövezeti krízis sem rengette meg. Az ország GDP-növekedése a pénzügyi válság után sem volt soha két százaléknál alacsonyabb, az átlagos bővülés négy százalék körüli. Ez a Nyugat-Balkán egyik legjobb eredménye. Igaz, a Világbank tanulmánya szerint a lakosság 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt, 17 százaléka pedig gyakorlatilag nyomorban él. Az ország gazdasági helyzete nagyban függ a jelentős koszovói diaszpóra támogatásától is. Koszovóban jelenleg 1,8 millióan élnek, ebből nem tudni pontosan, hogy mennyi a szerb. A nemzetközi szervezetek 80-120 ezerre teszik a számukat; közülük 50-60 ezren Koszovszka Mitrovicától északra, míg a nagyobb részük szétszóródva, különböző enklávékban él.
