„Vajon csakugyan tért vesztettek-e a Nemzeti Front eszméi? Korántsem bizonyos” – olvassuk Jean-Baptiste de Montvalon tollából a Le Monde-ban.

Egy friss közvélemény-kutatás adatai szerint jelentősen kisebb a támogatottsága néhány olyan kijelentésnek, amelyet a kutatók jellemzőnek tartanak Jean-Marie Le Pen Nemzeti Frontjára. 2006-hoz képest 26 százalékról 18-ra csökkent azoknak az átlagos aránya, akik egyetértenek e kijelentésekkel. Legkisebb mértékben (3 százalékponttal) annak a véleménynek a támogatottsága csökkent, hogy „Vissza kell állítani a halálbüntetést”. A legnagyobb (15 százalékpontos) csökkenést azzal a nézettel kapcsolatban mérték, miszerint „Túl sok Franciaországban a bevándorló”. 

Emmanuel Todd demográfus már a felmérés előtt is úgy látta, hogy a rasszista szélsőjobboldal befolyása csökken, és ezt azzal magyarázta, hogy Franciaország sikerrel birkózik a muzulmán hátterű bevándorlók integrálásával: egyre gyakoribb ugyanis a vegyes házasság. A kutató egyenesen a Nemzeti Front összeomlásáról beszélt decemberi interjújában.

Montvalon viszont úgy véli, hogy a társadalmi folyamatok ilyen hamar nem jelentkezhetnek a vélemények megváltozásában, ezért ő inkább politikai okokra gyanakszik. Nevezetesen arra a fordulatra vezeti vissza a változást, amit Nicolas Sarkozy elnök hajtott végre a mérsékelt jobboldal politikájában.

A múlt században Chirac pártelnök semmiféle kokettálást nem tűrt a szélsőjobboldallal és annak eszméivel. 1998-ban, amikor pedig Nicolas Sarkozy volt a gaulle-ista párt főtitkára, a jobboldalon szigorúan tilos volt a szélsőjobboldal támogatását akár csak elfogadni is. Chirac elnök „rasszistának és idegengyűlölőnek” minősítette a Nemzeti Frontot, és elhatárolta magát mindenkitől, aki „a politikai haszon kedvéért elhallgattatta lelkiismerete hangját”.

Ez idő tájt Le Pennek és gondolatainak népszerűsége emelkedőben volt. Hogy miért? A szerző szerint azért, mert ha a hatalom támad egy eszmét, az népszerűbbé válik. Hanem aztán 2001 januárjában Nicolas Sarkozy megjelentette Szabadon című könyvét, amelyben feltette a kérdést: „Miért is lenne nemes dolog, ha valaki baloldali, s kényszerülne bocsánatkérésre, aki jobboldali?” Ezzel a kérdő mondattal indult harcba a mai köztársasági elnök a jobboldali közönség, s részben a szélsőjobboldali közönség meghódításáért.

A politikai sikernek, amit ez a fordulat hozott, megvolt a maga ára. Éspedig az, hogy polgárjogot kaptak bizonyos szélsőjobboldali fogalmak. Ezt mutatja, hogy egyáltalán van bevándorlásügyi és nemzeti identitásügyi minisztérium, amely nagy vitát indított a nemzeti identitásról.

Csak az nem világos mindezek után, hogy ha egyszer a Nemzeti Front eszméi polgárjogot nyertek, akkor miért mérik a közvélemény-kutatók, hogy csökken az elfogadottságuk? Például az az állítás, miszerint „Ma már nem érzem igazán otthon magam Franciaországban”, három év alatt 9 százalékpontot vesztett támogatottságából. A Le Monde szerzőjének erre is van magyarázata: ez azért van, mert ha a hatalom pártol egy eszmét, az mindjárt veszít vonzerejéből.

Ha ilyen egyszerű lenne, Sarkozy elnök minden gonosz gondolatot legyőzhetne: elég volna magáévá tennie.