A svájci adóegyezség egymilliárd eurót hoz a bécsi költségvetésnek
Az osztrák pénzügyminiszterről egy hete még azt pletykálták, hogy leváltják a tisztségéből. Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport vezetője, Jean-Claude Juncker is bírálta őt fecsegő természete miatt. Nem csupán az uniós pénzügyeket kotyogta ki, hanem még azt is, hogy Junckert vesekövek kínozzák. De legalább ennyire haragszanak a „Sóder Miciként” (a megnevezés korábbi építőipari vállalkozására utal) emlegetett miniszterre az osztrák tartományok vezetői, akiket az eddigieknél jobban be akar vonni a közteherviselésbe, vagyis a költségvetés szigorításába.
Mindez magyarázatul szolgálhat arra, hogy az osztrák pénzügyminisztérium miért siettette az adóamnesztiát jelentő egyezséget Svájccal – és miért próbálkozott Fekter még azzal is, hogy az Ausztriánál sokkal előbb tárgyalásokat kezdett Németországot is megelőzze. Bern azonban itt megálljt parancsolt, és jelezte: amíg Berlinnel nincs meg az egyezség, addig Béccsel sem ír alá semmit.
Osztrák számítások szerint körülbelül 20 milliárd euróra tehető az összeg, amelyet osztrák állampolgárok rejtettek el Svájcban, anélkül, hogy adókötelezettségeiknek Ausztriában eleget tettek volna. Ebből a becslésből számítják az egymilliárd eurós egyszeri bevételt, amelyet aztán további évi 50 millió euró követ. A bécsi szakértők állítják, hogy a kivitt pénzeket elsősorban politikai megfontolásokból helyezték el az osztrák állampolgárok svájci bankokban, főleg a II. világháború előtt, az adóelkerülésnek nem volt komoly szerepe a tőkemenekítésben.
Az osztrák–svájci megállapodás alapvetően a már Nagy-Britanniával és Németországgal kialkudott konstrukciót követi: egyszeri összeget kell a tőketulajdonosoknak a 2010 előtt kisíbolt pénzeik után kifizetni. A 2013. januárja után elhelyezett tőkét pedig 25 százalékos (illetve ahol az EU előírja, ott 35 százalékos) adó sújtja.
Ausztria a gyors siker érdekében lemondott arról, hogy Svájc a leendő adóátutalásból adjon előleget, ahogy azt a másik két országnak megígérték a svájciak. Cserébe viszont a visszamenőleges adóztatás csak 15-38 százalék lesz, szemben a németek 21-41 százalékával. Attól függ a kirovandó adószázalék, hogy mekkora összegről van szó. Minél több a bevallandó tőke, annál súlyosabb az adóteher is.
A megállapodás lehetővé teszi, hogy aki a megszorítások miatt nem kívánja a pénzét tovább Svájcban tartani, hazavihesse, élve az adóamnesztiát is jelentő határozatokkal. Aki marad, az adóért cserében továbbra is élvezheti a svájci bankrendszer stabilitását, pénzének anonimitását. De a 2013. januárig hátralévő hónapokban arra is lehetősége van, hogy az alpesi országból továbbvigye a pénzét a még ma is érintetlen adóparadicsomokba, például Szingapúrba.
Maria Fekter menesztéséről most nem beszél senki Ausztriában. Ott – a németekkel ellentétben – annak is nagyobb az esélye, hogy az adóegyezséget a néppárti–szociáldemokrata nagykoalíció révén mielőbb ratifikálják a parlamenti képviselők.
