A sok megszorítás már az IMF szerint sem jó
Bár az IMF az adócsökkentés egyik fő szószólójának számít, sokan tartanak attól, hogy az ezt fémjelző megszorításokon zátonyra fut a gazdasági fejlődés. „Néhány országnak gőzerővel kell törekednie a pénzügyi konszolidációra, másoknak van mozgásterük. Ezt személyre kell szabni” – fogalmazott az igazgató asszony.
Davosban az egyik fő téma idén az, hogy jó válaszok születtek-e eddig az eurózóna válságára. A futószalagon érkező megszorításokkal kapcsolatban már kifejezte aggályait Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter is, aki arra figyelmeztetett, hogy a recesszió ördögi köre fenyeget az ilyesféle intézkedések miatt, Soros György pedig úgy véli, hogy Európára „elveszített évtized” vár a felesleges szigorral. „Ez a német ragaszkodás a megszorításokhoz elpusztíthatja az Európai Uniót. Ez az a kemény valóság, amellyel szembe kell néznünk – fogalmazott a magyar származású amerikai milliárdos, aki már korábban is firtatta Németország felelősségét, és azt állítja, Európa egyszerűen kevéssé érti, hogyan működnek a pénzpiacok.
A megszorítások fő kísérleti terepe eddig Olaszország, Spanyolország, illetve az államcsőd közelében tengődő Görögország volt, és Geithner elismerte, hogy Európa egy része előtt még sokáig nem lesz alternatíva az adósságcsökkentésen kívül. Ám Sorossal és most már Lagarde-dal is összhangban az amerikai pénzügyminiszter úgy véli, hogy gazdasági megszorításokat hozni csak a megoldás első része.
Davosban Lagarde a maga részéről egyébként már azért kampányol, hogy százmilliárdokat csikarjon ki Európában az IMF számára, amelyből a valutaalap a bajba jutott országokon segítene. „Egy kis pénzt gyűjteni jöttem ide, ebbe” – emelte fel a valamelyik jó nevű divatcégtől származó táskáját a vezérigazgató asszony, akinek a helyszűkén túl azonban még a stratégián is gondolkodnia kell.
Kérdés ugyanis, hogy az eurózóna mennyire lesz adakozó kedvében akkor, amikor hétfőn a kontinens vezetői éppen a nagy „tűzfalról”, az euró megmentésére hivatott pénzügyi alapról tárgyalnak Brüsszelben. Lagarde ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, nyilvánvaló ugyan, hogy „az eurózónában nagy úr a szükség, de Közép- és Kelet-Európában is lesznek igények”. „Egyeseknek rövid távon, másoknak hosszú távon” – tette hozzá.
