Akárhová megy az ember Nyugaton, minden régiónak megvan a maga történeti zászlaja, fesztiválja, sajtmárkája, könyvtára és várkastélya. Miért ne volna nekünk effélénk? – érvel Mindruta. Az 1967-ben született újságíró ismert televíziós személyiség Romániában: volt már a SOTI, a PRO TV, az Antena 1 televízió munkatársa is, tavaly december elsején, Erdély Romániához csatolásának az évfordulóján pedig egy hasonló gesztussal hívta fel magára a figyelmet, amikor publicisztikában köszönte meg a magyar, a német, a török, a tatár, a bolgár és a zsidó kisebbségnek, hogy hozzájárultak Románia sokszínűségéhez. Bevallása szerint Mindruta most nem érti, a románoknak mi a baja Székelyfölddel és a magyarokkal: „Nincsenek itt legalább ezer éve? Nem védték a határunkat? Tudja-e bármelyik román, hány magyar halt meg azért, hogy megvédje Erdélyt a töröktől meg a tatártól? Egy se tudja. Mert szemünk és fülünk csak Mihály vajdára nyílik” – feszegeti a még szerdán megjelent Facebook-bejegyzés. Mindruta úgy véli, az egész diplomáciai botrány csak a magyar szélsőjobboldalnak kedvez, amelyik mondhatja, a románok primitívek. „Ez csak mindkét fél nyomorúságos nacionalizmusát erősíti. Csak azoknak használ, akiknek be kellene indítaniuk a gazdaságot, és ehelyett nincs más ötletük, mint hogy beindítsák a gyűlölködést. (...) Ma én is székely vagyok. Az első székely Arges megyében!” – írja Mindruta.

A bejegyzést rengeteg hozzászólás és like fogadta a Facebookon, a Transindex erdélyi magyar hírportál pedig villáminterjút készített az éppen Görögországban forgató Mindrutával. Ebben a román újságíró arról beszél, hogy a sajtó túldimenzionálta a székelyzászló-ügy kapcsán „létező” konfliktust: a székelyföldi felvételeken csak zászlókat lehetett látni, embereket nem, mintha csak a szimbólumok harca zajlott volna. Mindruta szerint szomorú, hogy a román sajtó egyszerű magyarokat nem kérdezett meg a dologról, viszont szívesen idézte azokat, akik „nem szokványos, hadd ne mondjam, extrém” nyilatkozatokat fogalmaznak meg. És ez fordítva is igaz, vagyis a magyar sajtó a szélsőséges románok véleményének ad teret, „mintha románok és magyarok egyaránt arra lennénk ítélve, hogy csak közösségünk legdühösebb tagjai révén szólalhassunk meg”.

Bevallása szerint Mindruta egyébként kétféle románt ismer: az egyik még soha nem utazott északabbra, mint Brassó, és nagyon fél, hogy Románia „elveszíti” Erdélyt, a másik viszont vendégmunkásként dolgozott Spanyolországban és Németországban, és ők láthatták, hogy az ottani tartományokban nemhogy korlátoznák, de bátorítják a helyi zászlók és jelképek használatát, a különbségek kiemelését. „A másság a szellemi gazdagság, nem pedig a konfliktusok forrása kellene, hogy legyen, amint az egykor volt – zárta Mindruta a Transindexnek adott interjút.