Az ok, hogy az egyik esélyes jelölt nem más, mint a 2009-es puccskor az elnöki palotából a katonák által pizsamában elhurcolt és Costa Ricába toloncolt Manuel Zelaya volt államfő felesége. Xiomara Castro Zelaya a Libre párt jelöltjeként hosszú ideig vezetett is a közvéleménykutatások szerint. Ám az utóbbi hetekben a mérleg a kormányzó jobbolali konzervatív Nemzeti Párt jelöltje felé billent: Juan Hernandez a képviselőház elnöke volt az utóbbi években.

Honduras fővárosa, Tegucigalpa vezeti a maga nemében hírhedt világrangsort, itt történik ugyanis a 100 ezer lakosra jutó legtöbb gyilkosság, évente 85-86. Ez nem véletlen, az ország a Dél-Amerikából érkező, s az Egyesült Államok felé tartó kábítószer-útvonalon fekszik. A szakértők szerint a drog szállítását mexikói kartellek birtokolják, hondurasi “alkalmazotakkal”, köztük a rendőrségnél lefizetett embereikkel. A városokban mindenütt kialakult egy második hatalom, a helyi bandák, a “marák” uralma. Vezetőik többsége az Egyesült Államok börtöneinek az iskoláját járta ki, illegális tartózkodásért, esetleg bűncselekményekért is. A két szál, mármint a kábítószer-kereskedelem és a helyi zsarolási bűnszervezet időnként találkozik, de nem feltétlenül. Néhány napja járta be a világsajtót a hír, hogy egy 17 éves fiú lelőtt egy utasra váró taxisofőrt Tegucigalpában. Mint kiderült, azért, mert a taxis egy ideje nem volt hajlandó, vagy nem tudta fizetni a fejpénzt a kerületet uraló bandának.

Sajátos, hogy a szomszédos közép-amerikai államoktól, Nicaraguától és Salvadortól eltérően itt nem volt olyan gerillaháború a múlt század második felében, amely felforgatta volna a hatalmi és a tulajdonviszonyokat. Hondurast évtizedek óta néhány gazdag nagycsalád birtokolja. Ha nem az egyenruhások diktáltak, akkor két párt, az említett konzervatív Nemzeti Párt vagy a magukat liberálisnak tituláló másik fő erő kormányzott, váltotta egymást a hatalomban. Ez utóbbihoz tartozott Manuel Zelaya is, aki egy volt a földbirtokosok közül. Ám ki tudja miért, megtetszett neki Hugo Chávez venezuelai baloldali, szocialista kísérlete. Zelaya elnöksége során megpróbálta Hondurast közelíteni a Kuba-Venezuela páros által létrehozott Alba-tömörüléshez.  A helyi uralkodó réteg ezért döntött Zelaya eltávolításáról, más kérdés, hogy a puccsot követően hónapokon át népi szimpátia-tüntetések voltak a megdöntött elnök mellett. Zelaya több mint két évet töltött száműzetésben. A mély politikai válság gyakorlatilag a mai napig tart Latin-Amerika alighanem legszegényebb országában. A Reuters tudósítójának jelentése szerint ugyan 3 százalékkal növekszik idén is a GDP Hondurasban, ám a külföldi befektetők egy része központját áttette a békésebb, erőszakmentesebb Nicaraguába vagy Salvadorba. A helyi uralkodó réteg most nem alaptalanul úgy véli, hogy Zelaya a felesége elnökjelöltségével szeretne visszatérni a politikai hatalomba, s újrakezdeni egy baloldali fordulatot. 

A választási kampány egyik fő témája éppen a bűnözés elleni fellépés volt. Perfirio Lobo jelenlegi elnök és Juan Hernandez elnökjelölt is a közelmúltban felállított, ezerfős katonai rendőrség létszámának érdemi növelését jelölte meg célként. Az Egyesült Államok volt az egyetlen a kontinensen, amely nem ítélte el a Zelaya elleni puccsot, s a drogellenes fellépésben azóta is támogatja a hondurasi kormányzatot, így a rendőrséget. A helyi lakosság többsége szerint viszont a rendőrség hihetetlenül korrupt, egyrészt összejátszik a drogmaffiával, mésrészt szükség esetén önkényes likvidálásokkal leplezi együttműködését az alvilággal, miközben kemény módszereket alkalmaz a lakosság megfélemlítésére. Az új Libre párt jelöltjeként Xiomara Castro nem véletlenül hirdette azt kampányában, hogy a rendőrségnek a helyi adottságokat jól ismerő közösségekkel kellene együttműködnie, az ottani embereket alkalmazva. A Libre eleve a helyi közösségek, szakszervezetek és őslakos csoportok baloldali összefogásából alakult azzal a kimondott céllal, hogy véget vessenek a kétpárti váltógazdálkodásnak. Xiomara Castro – és így férje – egyik gyenge pontja, hogy nem tudtak megegyezésre jutni a jelenleg ellenzékben lévő hagyományos jobbközép liberális párt jelöltjével, Mauricio Villedával, akit a közvéleménykutatások a harmadik befutónak tartanak az összesen kilenc elnökjelölt közül.         

Majd egymillióan – a választásra jogosultak mintegy 20 százaléka – adhatja le először ma a voksát, ami végképp bizonytalanná teszi a kimenetelt. “A Libre az egyedüli párt, amely olyan fiatalok lehetőségei iránt érdeklődik, mint én is, akinek nincsenek kapcsolatai az üzleti világban, hogy munkahelyet szerezzen” – mondta a 21 éves Melissa Mendoza a brit Guardian tudósítójának. Carlos Diaz pedagógiaprofesszor szerint Honduras utóbbi három évtizedének történetében most jelentkezik először egy párt, a Libre, amely a társadalom széles rétegeit tudta mozgósítani. Bármi legyen is a választási eredmény, a korábban elhanyagolt közösségeket már nem lehet visszaszorítani a hallgatás zónájába – így a professzor.