A polgármester két éven át vette a drogot
Nem csak hogy élt kábítószerrel – videó is tanúsítja, cracket szívott –, de vette is a drogot Rob Ford, Toronto polgármestere. Ezt a politikus egy szerda esti vita hevében ismerte el egy városházi gyűlésen.
A 44 éves polgármester hónapok óta Kanada nagy politikai botrányhőse, azóta, hogy a Toronto Star megszellőztette, alvilági alakok társaságában cracet szívott. Erről videófelvétel is készült – a kábítószer-kereskedők el akarták adni a lapnak –, amelyet a rendőrök nemrég megtaláltak, Ford pedig némi tagadás után beismerte, hogy egy „részeg hőzöngés ” alatt valóban szívott a cracket rejtő pipából. Azt viszont, hogy maga is vett drogot, folyamatosan azután is, hogy 2010-ben polgármesterré választották. Ezt a kérdést egyébként az egyik korábbi közeli munkatársa, Denzil Minnan-Wong szegezte neki a városházi vitában. Ford ekkor hosszú időre hallgatásba merült, majd ezzel törte meg a csendet: „Igen, vettem drogot. Megértem a kellemetlenséget, amelyet ez okozott, és nagyon szégyellem magam.” „Nem vagyok kábítószerfüggő” – tette hozzá.
A beismerő vallomás azonban nem hatotta meg túlságosan a városházi politikusokat, Fordot a gyűlésen legalábbis nyílt levél várta, amelyben a képviselők szinte egyhangúlag lemondásra szólították fel. Bár a levélről a testület szavazott is, 37-5 arányban fogadták el, a polgármesternek az esze ágában sincs távozni: sietve jelezte, hogy „feltétlenül marad”, sőt, ragaszkodott ahhoz, hogy ő voltaképpen „példakép” a gyerekek előtt. Ebből egyelőre annyi igaz, hogy a népszerűsége öt százalékkal, 44 százalékra nőtt az ominózus videó megtalálása óta. (Videó egyébként több is van: az egyiken Ford láthatóan részeg, és magából kivetkőzve fenyeget valakit.)
Fordot 2010-ben választották meg polgármesternek. A kampányban azt ígérte, hogy visszafogja a pazarló költekezést, és odafigyel azokra a torontóiakra, akiket a felső tízezer érdekeit szem előtt városvezetés egyszerűen mellőz. Azt, hogy miért maradt népszerű, a szakértők is ezzel a konfliktussal magyarázzák, vagyis hogy azokat a külvárosi tömegeket szólítja meg, amelyekre korábban ügyet sem vetettek. Ford szereti egyszerű nép fiaként beállítani magát: láthatóan semennyire nem érdekli az imázs – szívesen szitkozódik az újságírókkal, az AIDS-et pedig egyszer a kiszólással intézte el, hogy „a lényeg az, ha nem szúrod magad és nem vagy meleg, nem is kapod el” –, és állítólag máig vigyáz arra, hogy ő maga hívja vissza azokat, akik telefonon keresik. Kiváló PR-nak bizonyult az a küzdelem is, amelyet a nyilvánosság előtt a testsúlyával vívott. Bár ezt Ford nem sokkal azután feladta, hogy egyszer rosszul lépett le egy mérlegről, és kificamította a bokáját., mindez, úgy tűnik, tetszik a népnek – de korábban nyilván tetszett az is, hogy Ford egyik első polgármesteri döntése az évi hatvandolláros járműregisztrációs adó eltörlése volt.
Azt csak a rossznyelvek – például a városi törvényhozás egyik tagja, Joe Mihevc – jegyzik meg, hogy amit Ford csinál, az valójában szerep, a későbbi polgármester ugyanis jómódú családban született, az apja gazdag üzletember, így csak rájátszik arra az antipátiára, amellyel Torontóban sokan a politikai-gazdasági elit iránt viseltetnek. Ettől a diszkrét köhécseléstől függetlenül az biztos, hogy a Ford-család már sok mindenen keresztülment: a polgármester egyik testvérét Kathy-t nyolc éve egy két férfi közötti vitában arcon lőtték, az egyik emiatt elítélt férfi – egy ismert kábítószer-kereskedő – pedig nemrég őt fenyegette meg halálosan. Talán ezért, hogy Ford nagyon vigyáz, hogy a családjáról minél kevesebb információ szivárogjon ki. A feleségét, Renátát a nyilvánosság például nagyrészt csak abból a néhány rendőrségi segélyhívásból ismerheti, amely 2011 karácsonyán futott be, mert egy veszekedés után a polgármester az ő engedélye nélkül akarta a két gyereküket Floridába vinni.
Hatósági közlések szerint Ford ellen sem a kábítószerélvezetét tanúsító videó, sem más miatt nem emelnek vádat. A politikus azt mondja, indulni akar a következő torontói polgármester-választáson is.
