A pátriárka vágta meg a sebészt
A szívsebész Sevcsenko 2010-ben vásárolt lakást Moszkva egyik legismertebb épületében, amely elválaszthatatlan részévé vált a Szovjetunió történelmének: az eredetileg a központi bizottság tagjai számára épített ingatlanban számtalan befolyásos politikus, elismert művész élt – igaz, köztük sokan végül börtönben végezték. (Itt kapott lakást a túlteljesítést fogalommá tevő Alekszej Sztahanov bányász, Sztálin egyik fia és lánya, de Nyikita Hruscsov is.) A város szívében, három hektáron fekvő ormótlan épület presztízse a Szovjetunió felbomlása után is megmaradt, nem véletlen, hogy Kirill pátriárka – akkor még Szmolenszk és Kalinyingrád metropolitájaként – szintén itt kapott öröklakást a moszkvai önkormányzattól. Két éve épp alatta vett 180 négyzetméteres lakást a 2004-ig öt éven át miniszterként tevékenykedő Sevcsenko. Mint kiderült, a szívsebész pechjére.
Az új tulajdonos alapos átalakításba kezdett lakásában, ami nem tetszett Kirillnek – polgári nevén Vlagyimir Gungyajevnek –, pontosabban egy bizonyos Ligyija Leonovának, aki a pátriárka lakásában élt. A titkozatos barátnőről a 2009-ben egyházfővé választott pátriárka elmondta: az asszony az ő harmadfokú unokatestvére. Ő és nővére Kirill engedélyével használják a lakást.
Sokak szerint épp Leonova magas kapcsolatai miatt szenvedett kolosszális vereséget a sebész a bíróságon, ahol az asszony minden igényének helyt adtak, különösebb vizsgálódás nélkül. Sevcsenkóék hiába érveltek azzal, hogy Leonova nem tulajdonos, nincs meghatalmazása a pátriárkától, a bíróság lesöpörte ezt az ellenvetést, ahogyan a károkozás tényével és mértékével kapcsolatos kifogásokat is. Leonova kárigénye szerint lakását nanoszemcsék lepték el, amelyek az alatta lévő munkálatok során keletkeztek. Az Orosz Tudományos Akadémia szervetlen kémiai intézetének vizsgálata alapján a por gipszből, szilícium-dioxidból és kalcium-karbonátból állt – lényegében homokból és cementből.
Leonova szerint a por eltávolítása a bútorokból, falakról és különösen a házi könyvtárból csaknem húszmillió rubelt tett ki. Utóbbi tétel önmagában 6,3 millió rubelbe került, igaz, Leonova a 970 darabos könyvtárból mindössze három, 1974-ben és 1997-ben kiadott könyvet mutatott be, amelyek nem képviselnek különösebb értéket. A bútorok 2,6 millió rubeles tisztítását, a lakás 7,3 millió rubeles renoválását sem sokallta a bíróság, így a négyzetméterenként 350 ezer forintnak megfelelő összegért beszerzett tapétát sem érezte túlzónak.
Ráadásul a bíróság rendkívül készségesen járt el, kikényszerítendő a pátriárka lakásának kártalanítását: zárolta Sevcsenko 50 millió rubelre (360 millió forint) becsült lakását, 15 millió rubeles értéken beszámítva. Emellett megtiltotta a külföldön is műtéteket végző Sevcsenkónak, hogy elhagyja az országot, amíg nem egyenlíti ki tartozását. A család végül eladta egyik szentpétervári lakását, amelyből kiegyenlítették a tartozást, hangsúlyozva azonban, hogy annak megalapozottságát továbbra sem ismerik el.
Az ügy kellemetlenné vált az RPC számára is, amely provokációnak minősítette Kirill bevonását a polgári perbe. – Az egyház belekeverésére nyilván azért szánta el magát az alperes, mert a bíróságon nem tudta jogilag alátámasztani ellenvetését – tudatta az egyházi sajtókapcsolatokért felelős Vlagyimir Legojda. Kirill kompromittálását az RPC abban látja, hogy Sevcsenkóék a fellebbezésben megemlítették, hogy az egyházi szabályzat szerinta pátriárkának nem is lehetne magántulajdona. A bíróság egyébként a fellebbezést elutasította. Az „egyház befeketítésének szándékát” azonban kétségessé teszi, hogy maga Sevcsenko is felszentelt pap: még Kirill elődje, a három éve elhunyt II. Alekszij pátriárka áldásával végezte el a taskenti egyházi szemináriumot és lett az ukrán pravoszláv egyház papja. Jó kapcsolatokat ápol a kijevi metropolitával is.
A közelmúltban rákos daganatot fedeztek fel a szívsebésznél. Fia szerint azért is fizették ki mielőbb a jogtalan kárigényt, hogy apja el tudjon menni a szükséges külföldi kezelésre.
