A WikiLeaks eszén is túl lehet járni!
A New York Times, a Guardian és az NPR közösen tört borsot Julian Assange, a WikiLeaks alapítójának orra alá a guantanamói dokumentumok kiszivárogtatásával. Az egykori hacker ugyanis mind az amerikai, mind a brit napilappal összeveszett, és ezt a – sorban a negyedik – "óriáskiszivárogtatást" már nem velük akarta megosztani. Az egykori médiapartnerek azonban megszerezték az iratokat, és megpróbálták megelőzni a WikiLeaks-et. Ez nem sikerült, így vasárnap és hétfőn néhány órás eltérésekkel jelentek meg az anyagok az összes sajtótermék és a WikiLeaks oldalán.
A The New York Times már vasárnap leszögezte: a guantanamói foglyokról 2002 és 2009 között íródott dokumentumokat nem a WikiLeakstől kapta. A korábbi kiszivárogtatásokhoz képest az is szokatlan volt, hogy a WikiLeaks először azt írta: naponta egy fogoly adatait teszi közzé, néhány órával később azonban már minden irat fenn volt a lapon, szerkesztetlenül. Ezzel szemben a 250 ezer külügyminisztériumi táviratból még mindig csupán néhány ezer darab publikus, mert csak azok kerülhetnek fel a WikiLeaks oldalára is, amelyeket valamelyik lap szerkesztősége átnézett és kisatírozta belőle azon informátorok nevét vagy adatokat, amelyek ártatlan embereket sodorhatnak bajba. A napilapok ismét így jártak el, ám a WikiLeaks ezúttal nem az ő verziójukat használta.
A guantanamói dokumentumok is abból az adatcsomagból valók, amelyeket Bradley Manning amerikai közlegény lopott el. Assange azonban egészen eddig visszatartotta ezt a 779 iratot, és úgy döntött, azokat nyolc lappal osztja meg. Ebben benne volt három korábbi médiapartnere, a német Der Spiegel, a francia Le Monde és a spanyol El País. A Guardianra és a The New York Times-ra már korábban megorrolt, ezért a brit lapot lecserélte a Telegraph-ra, az amerikait pedig a The Washington Post-ra. Bekerült a körbe az amerikai McClatchy-csoport is, amely többek közt a Miami Heraldot adja ki. A kondíciók a szokásosak voltak: a lapok megkapják a dokumentumokat előre, ám a cikkeket csak a WikiLeaks által megadott időpontban közölhetik.
A The New York Times azonban egy másik forrásból megszerezte az iratokat, és megosztotta azokat a Guardiannal és az amerikai közrádióval, az NPR-ral is. – Nem a WikiLeakstől kaptuk az iratokat. A forrásunk nem írt elő embargót számunkra – közölte Bill Keller, a lap felelős szerkesztője a the Huffington Post-tal. (Emlékzetetőül: Assange már a diplomáciai távoratokat sem akarta odaadni a New York Times-nak, a Guardian azonban akkor átadta azokat az amerikai lapnak. Ők most viszonozták a szívességet.)
Az amerikai lap természetesen nem hozta nyilvánosságra forrása kilétét, ám Assange Twitter-üzenetében azonnal megjelölte a bűnbakot Daniel Domscheit-Berg személyében. A WikiLeaks egykori második embere, Assange bizalmasa tavaly év végén szakított a kiszivárogtató weboldallal, mivel súlyos konfliktusai támadtak egykori barátjával. Januárban megjelent könyvében ő is megemlíti: minden dokumentum másolata a birtokában van, amelyeket Manning a WikiLeaksnek adott. A leleplezőnek szánt, Assange-ról sötét képet festő könyvében nem említi, hogy bárkinek is odaadta volna ezeket az iratokat, ám nem kizárt, hogy ő volt a The New York Times forrása.
Egy forrás először öt hónapja közölte a Reuters-szel, hogy guantanamói dokumentumok vannak Assange birtokában, ám azóta egy szót sem lehetett hallani az ügyről. Feltehetőleg azóta dolgoztak a médiavállalatok a sztorikon – úgy, hogy Assange nem tudott róla, hogy másnak is megvannak az iratok. A hét végén azonban a WikiLeaks-főnök megtudta, hogy a három, általa nem kontrollált médium hamarosan publikálja a sztorit, és közölte: mindenképpen ők kell, hogy az elsők legyenek. A WikiLeaks-partnerek nem erre számítottak, ezért nem is voltak még készen a munkával.
A Miami Herald riportere, Carol Rosenberg úgy nyilatkozott a történetet összefoglaló Huffington Post-nak: "Az elmúlt hónapokat azzal töltöttem, hogy a átfésüljem a dokumentumokat, és eléggé meglepődtem, amikor hirtelen megkaptam a hírt, hogy két óra múlva lejár az embargó."
A publikálás után azonnal megindult a "számháború" arról, végül is ki lett a győztes. Az Assange-tól független lapok new york-i idő szerint vasárnap este nyolckor (magyar idő szerint hétfő hajnalban) akarták publikálni az iratokat és az azok alapján készült elemzéseket, ám a versengés miatt valamivel hamarabb tették őket közzé. A legelső így a brit Telegraph volt, őket nem sokkal később a The New York Times és az NPR követte.
Nem sokkal később a WikiLeaks közölte: "Azért annak örülünk, hogy a The New York Times, az NPR és a Guardian súlyukkal hozzájárultak ahhoz, hogy minél nagyobb hatást érjünk el, bizonyos emberek szándékai ellenére."
